Piti Ferenc: Anjou–kori Oklevéltár. LI. 1367. (Budapest–Szeged, 2022.)

Documenta

284 E.: Arhivele Statului Sibiu. Szász nemzeti lt. Urkunden 1. 20. (Df. 244 585.) Előlapja jobb felső sarkában: relacio Ladislai ducis palatini; alul: perlecta et correcta. Hátlapján nagypecsét töredékei alatt: relacio Ladislai ducis palatini; Registratur; középkori kéztől tárgymegjelölés. K.: F. IX/4. 50–51; Smič. XIV. 45–46; Densuşianu I/2. 140; ZW. II. 297–298; Doc. Rom. Hist. C. XIII. 400–401; Hermannstadt 51–53. (utóbbiak román fordítással) R.: Erdélyi Okm. IV. 610. szám. 444. 1367. jún. 29. Visegrád [I.] Lajos király (H) a Scepsi-i káptalannak: színe előtt júl. 24-én (in die Nat. Johannis Bapt.) Halman Gylmpnuchbanya-i bíró és Pesnold fia: Nykkel esküdt polgár a maguk és az ottani esküdt polgárok és hospesek nevében elpanaszolták Jekkul fia: Nagy (Magnus) Domokos és Jakab fia: Lőrinc, Jekulfalua-i nemesek jelenlétében, hogy mivel e nemesek Jekkulfalua, Zenthmargita és KoyFalua nevű birtokai Gylmpnuchbanya város határain belül fekszenek, ezért e Jekkulfalua-i nemesek (velük együtt azonos szabadsággal bírván) a királyi collecta-t velük együtt kell fizessék, de azok a polgárok joghatósága és szabadsága alól magukat kivonva a királyi collecta-t nem fizetik. Arról, hogy e nemesek birtokai a város határain belül fekszenek, bemutatták [IV.] László király (H) 1287. évi privilegiális oklevelét (amit megerősített [I.] Károly király és Lajos is), miszerint a Gylmpnuchbanya-i bíró, esküdtek és polgárok kérték tőle, hogy őket a [IV.] Béla és [V.] István királyok (László király nagyapja és apja) által a privilégiumaikkal (amiket bemutattak) adott szabadságaikban a birtokokkal, földekkel, arany-, ezüst- és vasbányákkal, vizekkel és erdőkkel együtt királyi kegyességgel őrizze meg, ezért László király megadta nekik ugyanazon szabadságokat, amiket [IV.] Béla, majd [V.] István király ideje óta használtak, főleg azon kiváltságot, hogy a közöttük és a határaikon belül levő népek között felmerült minden ügyben (vérontás, tolvajlás, rablás) ítélkezhetnek a jog rendje szerint, és azt is jóváhagyta, hogy a város határain belül levő falvakban ne lehessen vásárt tartani a város joga sérelmére, hanem a város határain belül levő népek Gylmpnuchbanya-ra kell menjenek és ott portékáikat eladásra kínálni, és azt is elrendelte, hogy a halászok, szénégetők, favágók és egyéb Gylmpnuch-i munkások a város határain belül a vizeken és erdőkben szabadon és zaklatás nélkül dolgozhatnak; a város határai, miként ezt a királynak elmondták: Deryn út; remeteház; ökrök hegye, amit wlgariter Wkurhegh-nek hívnak; Smolnyk folyó caput-ja; házak v. épületek, amikben vasat szoktak önteni (flari et purgari); Valkensesyn folyó caput-ja; Scynkw hegy; hely, ahol vámot szoktak szedni (l. Reg. Arp. 3464. szám). Erre Nagy Domokos és Lőrinc azt felelték, hogy őket és a többi Jekkulfalua-i nemest [IV.] László király a Gylmpnuchbanya-i polgárok joghatósága és hatalma alól kiemelve királyi nemesekké tette, és bemutatták annak 1282. évi privilegiális oklevelét, miszerint László király egy lakatlan erdejét (ennek határai: Gylmpnuchbanya; Hernad folyó; Hasmezeu mező; kelet felől Korumpah-ba és Scepus-be, dél felől Belapatok-hoz tartó út; Seyler nevű ezüstbánya) hű szolgálataiért