Piti Ferenc: Anjou–kori Oklevéltár. LI. 1367. (Budapest–Szeged, 2022.)

Documenta

29 21. 1367. jan. 11. A váradi káptalan jelenti Dénes erdélyi vajdának, Zonuk-i comes-nek, hogy döntéshozó nyílt oklevelének megfelelően az abban megnevezett Parlag-i Pethe fia: György vajdai emberrel kiküldték tanúságul István karpapot (presbiter), a Szt. György vértanú-oltár rector-át, akik jan 8-án (oct. diei Strennarum) Sebestyén mester Kene nevű birtokára mentek – ahol a mondott megye vicecomes-e és szolgabírói ítélőszéke (sedes iudiciaria) van –, és ott Sebestyén mester megkérdezte a jobbágyai (akik részéről igazságot kellett volna szolgáltasson) apáinak neveit, mire László fia: Péter és Vynemety-i János fia: Lőrinc felperesek azt mondták, hogy ők Sebestyén mester Thurtyn fia: Balázs, Balog (Claudus) István és Chonka (dict.) Damján nevű oláhcsaholyi (Chahul Olachalis) jobbágyai részéről kértek igazságot. Sebestyén erre azt felelte, hogy egy jobbágyát sem hívják így, és azért nem tud igazságot szolgáltatni, mivel e jobbágyok apáinak nevei a vajda mondott levelében nem szerepelnek, és így az abban foglaltak ügyében ezen jobbágyai részéről nem is szolgáltatott igazságot. D. f. II. p. Epiph. d., a. eiusdem 1367. E.: AL. Kolozsvár. Kemény J.-gyűjt. Oklevelek 49. (Df. 253 459.) Papír. Hátlapján azonos kéztől tárgymegjelölés (eszerint Sebestyén Chahul-i, e jobbágyai oláhok, a jelentés pedig ad octavas Georgii szólt), valamint mandorla alakú zárópecsét nyoma. K.: Doc. Rom. Hist. C. XIII. 307–308. (román fordítással) R.: Szabó K., TT. 1889. 549; Erd. Múz. okl. 129. szám; Doc. Val. 208–209; Erdélyi Okm. IV. 573. szám. 22. 1367. jan. 13. Az erdélyi káptalan előtt megjelentek egyrészről Miklós fia: György (Segusuar-i néhai Mihály comes fia: Salamon comes nevében Péter erdélyi alvajda általános ügyvédvalló levelével) és ezen Mihály fia: Miklós, másrészről Henchman fia: Suner (dict.) Péter, Miklós fia: Brunner (dict.) Dániel és Miklós fia: Kammar (dict.) Mihály comes-ek, Segusuar-i polgárok, és előbbiek megvallották, hogy Salamon comes és fivére: Miklós a Segusuar városban, a Kykullew folyón levő kétkerekű malmukat más malmokkal együtt (amiket wlgo Cherturew-nek és Corlounak hívnak) minden haszonvétellel Péter, Dániel és Mihály comes-eknek és örököseiknek 6[0] forintért (sexa[ginta] florenis) szavatosság vállalásával eladták, e malom és tartozékai teljes jogát és tulajdonát rájuk ruházva, semmit maguknak meg nem tartva azokban. D. oct. Epiph. d., a. eiusdem 1367., amikor János prépost, András éneklő-, Péter őrkanonok, Miklós Zonuk-i főesperes dékán. E.: Dl. 30 696. (GYKOL. Centuriae. R. 10.) Hátlapján középkori (Segeswar névalakkal) és újkori kezektől tárgymegjelölések (pecsét nyoma nem látszik). K.: ZW. II. 283–284; Doc. Rom. Hist. C. XIII. 308–310. (román fordítással) R.: Erdélyi Okm. IV. 574. szám.