Piti Ferenc: Anjou–kori Oklevéltár. LI. 1367. (Budapest–Szeged, 2022.)

Documenta

275 egy teljes részt Margitnak, általa Jánosnak és azok közös fiainak és örököseinek átörökített. Pál fia: Miklós mindehhez beleegyezését adva Jánost a fivérévé (frater adoptivus) fogadta, a mondott birtokokból a maga részének felét Jánosnak átadva a nevezett szerződés alatt. Viszonzásul János a fivérévé fogadta Miklóst és átadta neki a birtokrésze felét, úgy, hogy ha Margit mindkét nembeli örökösök nélkül hunyna el, akkor a mondott birtokrészek a felek saját tulajdonába kerülnek vissza teljes joggal. A felek kölcsönösen vállalták, hogy egymást e birtokrészek ügyében bárki ellenében megvédik és szavatolják. D. Segusdino, 2. die Corporis Christi, a. eiusdem 1367. Á. 1-2.: az 514. számú oklevélben. Ezek szerint nagypecsétes nyílt oklevél volt. K.: Smič. XIV. 42–43. 423. 1367. jún. 18. A győri káptalan előtt megvallotta Margit asszony, a Kamarun megyei Bogya-i István fia Péter özvegye – akinek személyéről Aranyas-i Kontha fia: Pál és Milertu-i Simand-i (dict.) Péter biztosították a káptalant –, hogy a Bogya birtokon a jog (lex) szerint őt megillető hitbér és jegyajándék ügyében a volt férje: Péter fiai: Tamás és András dénár-készpénzzel elégtételt adtak neki, ezért erről Péter fiait és örököseiket nyugtatja. D. 2. die Corporis Christi, a. d. 1367. E.: BFL. Pannonhalmi apátság hh. lt. 28. 280. (Df. 274 115.) Papír. 424. 1367. jún. 18. A pozsonyi káptalan előtt Tarnuk-i László fia: Miklós megvallotta, hogy Nempty-i Buken fia: Tamás mester ezen Tarnuk-on lakó jobbágyaitól (akiket ő a káptalan oklevelével Tamásnak bizonyos pénzösszegért elzálogosított) Tamás tudta és beleegyezése nélkül, annak joga sérelmére a Tamásnak e jobbágyoktól jog szerint járó tizedért (pro decima regali) kicsikart magának 3 font dénárt és 90 dénárt földbérként (pro terragio), ami miatt hatalmaskodásban marasztalták el Tamás ellenében, de mivel Miklós e beszedett pénzt jelenleg Tamásnak nem tudja kifizetni, ezért vállalta, hogy amikor a káptalan másik oklevelével Tamásnak elzálogosított birtokrészeit tőle ki tudja váltani, akkor a 3 font dénárt és 90 dénárt kifizeti neki azon összeggel együtt, amiért e birtokrészeit Tamásnak elzálogosította. Miklós kötelezte magát, hogy őt a bíró része nélküli, per kezdete előtt kifizetendő 25 márka dénárban marasztalják el Tamás ellenében, ha mostantól a Tamásnak elzálogosított jobbágyaira, jogaira és jövedelmeire a kezeit erőszakosan rátenné, v. e jobbágyoktól pénzt szedne be, v. bármilyen jogtalanságot okozna nekik nyíltan v. titokban, és ezt Tamás valamely káptalan v. hiteles konvent v. comes-ek v. szolgabírók tanúsításával, avagy Tarnuk birtok szomszédaival bizonyítani tudja. D. 2. die Corporis Christi, a. eiusdem 1367.