Piti Ferenc: Anjou–kori Oklevéltár. LI. 1367. (Budapest–Szeged, 2022.)

Documenta

205 szomszédok és a felek v. képviselőik jelenlétében a Miklós által megmutatandó határok mentén Tymar birtok felől járják be, és ha a felek ezzel egyetértenek, akkor Kysfalud birtokot (ahol szükséges, új határjelek emelésével) hagyják Miklósnak mint sajátját örök birtoklásra, ha pedig valamely földrészen vitáznának, a perben maradt földet királyi mértékkel megmérve, v. ha mérni nem lehet, szemmel megtekintve mennyiségét, minőségét, hasznát és értékét, jelekkel (signis metalibus) kijelölve fogott bírókkal együtt becsüljék fel az ország szokása szerint, majd a konvent tegyen jelentést máj. 1-jére (ad oct. Georgii). Onnan ennek megtárgyalása a felek akaratából Miklós nádor másik oklevelével okt. 6-ra (oct. Mychaelis) lett halasztva, mikor is megjelent Kysfalud-i János fia: Miklós, ill. Bereck fia János fia: László mester és Batur-i Leukus fia: Péter mester, és bemutatták a Lelez-i konvent jelentését, miszerint a nádori kérésnek megfelelően Ibron-i Albert fia: Pál nádori emberrel kórusuk klerikusát: Miklóst (a felperes Kysfalud-i Miklós részére), ill. Pylys-i Péter nádori emberrel Tamás testvért (az alperes Batur-i János fia: László részére) kiküldték tanúságul, akik visszatérve elmondták a konvent előtt, hogy márc. 11-én a vitás földrészt a szomszédok jelenlétében először Miklós mutatása szerint így járták be: Fegyrmorothwakuz nevű földeknél tölgyfa, aminek gyökerét a vizek áradása kimosta, és Miklós azt mondta, e fa alatt egy földjel különíti el az ő Kysfolud birtokát, és ezt oklevéllel tudja bizonyítani, de ők ott nem láttak földjelet; dél felé Morothwa révénél (portus) Miklós határjelként mondott ezen vízben egy követ, amit ők fával és bicellum-okkal keresve sem tudtak megtalálni, csak egy régi jelet láttak, de hogy az kő volt-e v. tönk, nem tudták megállapítani; a rév felső részén 1 jelet (signum metale) találtak, amiről Miklós azt mondta, hogy a nádor embere jelölte meg azért, hogy a vízben levő mondott követ könnyebben lehessen észre venni; út egy kivágott körtefa tönkjéig, amiről Miklós azt mondta, hogy az Kysfalud határjele, de ők ott nem találtak határjelet; nagy földjel, ami Miklós állítása szerint Kysfalud határjele, de László mester azt mondta, hogy az Weyche birtoké; másik földjel, amiről szintén ellentétesen azt állították, hogy a sajátjuk; 4 régi földjel, az egyiket Miklós Kysfalud birtok nevében visszavette (recaptivasset), és László megerősítette, hogy az Kysfalud határjele, a többi 3 pedig az ő egyéb birtokaié, de azt mondta, hogy a kezdőhelytől a 4 határjelig a teljes vitás föld (ahogy Miklós megmutatta) Tymar és Weyche birtokokhoz tartozik; ezután visszatértek oda, ahol a bejárás kezdődött, és ott a Tyza folyón átkelve egy fűzfához mentek, ahol Miklós azt mondta, hogy e fa alatt Kysfalud határjeleként egy kő van, de azt nem találták, és ott a Miklós által mutatott határok véget értek, László pedig az ottani földet a Tymar birtokához tartozónak nevezte; ezek után László onnan elindult kelet felé a Lukamorothwa víz mellett, és egy helyen, ahol egy nyárfa e vízbe esett, azt mondta, hogy a fa gyökerénél egy földjel van, Tymar birtokot különíti el Zolkod és Erkeche birtokoktól, de e határjelet a fa esése és a víz tönkretette, és ott Mihály fia: János Erkeche falubeli és Zolkod-i officialis-a azt mondta, hogy László mester Zolkod és Erkeche birtokok valós szomszédosa; onnan László mutatása alapján dél felé mentek a Tyza folyóig, amin átkeltek; egy Eer, ami kijön a Tyza-ból és belefolyik a mondott Feyrmorothwa vízbe; ennek partján 2 kisebb halom, amikről László azt mondta, hogy Tymar birtok határjelei,