Piti Ferenc: Anjou–kori Oklevéltár. L. 1366. (Budapest–Szeged, 2020.)
Documenta
szintén 6 márka királyi bírsággal, mivel okt. 6-án L�rinc képvisel� ugyanilyen okb�l további halasztást kért erre István részére az országbír� oklevelei szerint. Nov. 18-án megjelentek János litteratus és András, pataki polgárok (a maguk és a t�bbi ottani polgár és hospes nevében azok �gyvédvall� levelével), és azt állítva, hogy a vitás f�ldrész v. rét sokkal nagyobb, mint 1 ekényi, kérték az oklevelek bemutatását, de Buthka-i Pál fia: István azt mondta, hogy ezeket nem tudja bemutatni. Mivel az ország régt�l fogva kipr�bált szokása (consuetudinaria lex) szerint az ország nemesei és egyéb birtokos emberei azt, hogy a birtokaik (amik olyan foly�k mellett fekszenek, amiken csak haj�val lehet átkelni) határai e foly�kon t�l terjednek, oklevéllel kell bizonyítsák (nobiles et ceteri possessionati homines huius regni metas possessionum eorum adiacencium circa fluvios navigio et non aliter transire valentes instrumentali vigore ultra premissos fluvios extendi posse debent comprobare), István pedig háromszor is vállalta igazolni, hogy a Gaua nev� birtoka határai a Tycia foly�n t�l terjednek, de ezen okleveleket a kijel�lt 3 id�pontban nem tudta bemutatni, az ország régt�l fogva kipr�bált szokásjoga szerint pedig aki a 3 id�pontban is bemutatni vállalt okleveleit nem tudja bemutatni, meg kell fosztani az efféle birtokjogait�l (amik �gyében ezeket be kellett volna mutassa), és a jog szigora az ilyen birtokok �gyében �r�k hallgatás kirovását írja el�, ezért az országbír� a vele bíráskod� bár�kkal és nemesekkel felismerve, hogy Gaua határai nem terjednek a Tycia foly�n t�lra és a birtoknak a Tycia foly�n t�l semmiféle joga és tulajdona nincs, Pál fia: István és a hozzá tartoz�k pedig a Tycia foly�n t�l bármely f�ld és azok haszonvételei (rétek, erd�k, áll�vizek) használatára nem tudnak átkelni, a mondott vitás f�ldet, áll�vizekkel, rétekkel, erd�kkel és más tartozékokkal, amik a Tycia foly�t�l Patak város felé fekszenek, a pataki polgároknak ítéli �r�k birtoklásra, nem érintve mások jogait, Istvánra �r�k hallgatást kir�va az �gyben és �t a vitás f�ld jogtalan k�veteléséért annak becsértékében marasztalja el. Err�l f�gg�pecsétjével ellátott privilegiális oklevelet bocsát ki a polgároknak. D. in Vyssegrad, 16. die oct. Martini, a. d. 1366. E.: Sárospataki Ref. Kollégium Lt. Vegyes 10. (Df. 282 851.) Hátlapján k�zépkori és �jkori kezekt�l tárgymegjel�lések. F�gg�pecsétre utal� bevágások. Má.: SNA. Jász�i prépostság mlt. 80. (Df. 232 846.) Újkori. K.: F. IX/3. 631–635. (részlet: csak az oklevél eleje a per országbír� elé ker�léséig, valamint az ítélet) 1056. 1366. dec. 4. A Clusmonostora-i Sz�z Mária-monostor konventje el�tt megjelent egyrészr�l Petherd-i István fia: János mester, másrészr�l Thuur-i (dict.) János mester, és el�bbi megvallotta, hogy a Thorda megyei Thuur és Chan birtokokon lev� részeit, valamint a nagyanyja (ava) és anyja: Ilona hitbéreit és jegyajándékait, amik �t a természetjog szerint e birtokrészekben azon a címen illetik meg, hogy anyja: Ilona ezen Jánosnak és néhai Benedek mester erdélyi kanonoknak a testvére (soror) volt, (vér)rokonság miatt és 125 aranyforintért Thuur-i (dict.) Jánosnak és �r�k�seinek átadta, érvénytelenítve vonatkoz� okleveleit. Err�l a konvent f�gg�pecsétjével ellátott privilegiális oklevelet bocsát ki. D. VI. f. p. Andree, a. d. 1366. Arenga. E.: Dl. 28 506. (KKOL. Cista comitatuum. Torda T. 24.) Hátlapján �jkori kézt�l tárgymegjel�lés. Z�ld viasz� f�gg�pecsét és z�ld fonata. K.: Doc. Rom. Hist. C. XIII. 287–288. (román fordítással) R.: Erdélyi Okm. IV. 558. szám. 459
