Piti Ferenc: Anjou–kori Oklevéltár. L. 1366. (Budapest–Szeged, 2020.)
Documenta
437. 1366. j�n. 6. Pozsony Konth Mikl�s nádor (H), a kunok bírája tudatja, hogy a Pozsony és Moson megyei nemesek k�z�sségének j�n. 1-jén (f. II. p. oct. Penth.) Pozsony város mellett tartott k�zgy�lésén Marcelhaza-i András, Mikl�s és Gy�rgy a maguk és Marcelhaza-i János és Péter nevében bemutatták Bubeek István comes 1364. máj. 10-i zárt oklevelét (l. Anjou-oklt. XLVIII. 339. szám). Ezután a nádor kérdésére a Pozsony megyei vicecomes, a szolgabír�k és esk�dt �ln�k�k hit�kre, a király és Szent Koronája iránti h�ség�kre, a kereszt fáját megérintve egyhang� tan�skodással meger�sítették, hogy Marcelhaza emberemlékezet �ta Pál fiaié: ezen Andrásé és Jánosé, másik Pál fia: Gy�rgyé és el�deiké volt �r�kjogon, annak tulajdonában mint val�di nemesek tart�zkodnak, és az sosem volt udvarnokok f�ldje. Err�l a nádor nyílt oklevelet bocsát ki a Marcelhaza-i nemeseknek. D. 6. die congregacionis nostre predicte, in loco antedicto, a. d. 1366. E.: Dl. 41 661. (M�z. Ta. 1893. 13.) Hátlapján pecsét k�rvonala. Tá.: a 971. szám� oklevélben. Má.: E.-vel azonos jelzet alatt, XX. századi. 438. 1366. j�n. 6. Pozsony Konth Mikl�s nádor (H), a kunok bírája tudatja, hogy a Pozsony és Moson megyei nemesek k�z�sségének j�n. 1-jén (f. II. p. oct. Penth.) Pozsony város mellett tartott k�zgy�lésén a pozsonyi káptalan kanonokai elpanaszolták, hogy Imre fia: János, egykori �rkanonokuk gonoszul (nequicioso proprio consilio), haragos lélekkel azzal gyan�sította a káptalant és Szt. Márton hitvall�-egyházukat a f�papok és az ország bár�i el�tt Pozsonyban, hogy a káptalan számos hamis oklevelet pecsételt le, amikkel a király, a királyné és az ország számos el�kel�je (procer) a birtokaikat elvesztették (perdidissent), és János vállalta, hogy mindezt bizonyítja is, de ezt nem tudta megtenni. A káptalan viszont mindebben ártatlan, e b�nt sosem k�vette el, miként ez mindkét megye szolgabír�inak, esk�dt �ln�keinek, nemeseinek, nem nemeseinek és bármiféle helyzet� és állapot� embereinek ismeretes. Kérés�kre ezért a nádor megkérdezte minderr�l a két megye szolgabír�it és esk�dt �ln�keit, akik hit�kre, a király és Szent Koronája iránti h�ség�kre, a kereszt fáját megérintve a k�zgy�lésen jelenlev�� világi és egyházi nemesekkel és nem nemesekkel egyhang� tan�sítással meger�sítették, hogy a pozsonyi káptalant sosem érték tetten a vétekben, amivel János �rkanonok csalárd és gonosz beszédével (nequicioso és pessimo sermone) �ket vádolta, vagyis hogy a káptalan hamis okleveleket pecsételt le, amik által egyes országlakosok a birtokaikat elveszítették, és k�z�l�k soha senki nem lett megfosztva birtokjogait�l a káptalan oklevelei révén, de az j�l ismeretes számukra, hogy amikor János a Szt. Márton-egyház �rkanonoka lett, f�rtelmes és álnok eljárásai miatt a káptalan ezen rágalmazást szenvedte el általa, János a Szt. Mártonegyházban nem az egyházi férfiak, hanem a legrosszabb világiak m�djára élt, és sok rosszat k�vetett el, amiket részletesen felsorolni nincs m�d. Err�l a nádor oklevelet bocsát ki a káptalannak. D. 6. die congregacionis nostre predicte, in loco memorato, a. d. 1366. E.: SNA. Pozsonyi kápt. mlt. F. 9. 183. (Df. 228 117.) Papír. Hátlapján �jkori kézt�l tárgymegjel�lés, valamint pecsét t�redékes nyoma. 209
