Piti Ferenc: Anjou–kori Oklevéltár. L. 1366. (Budapest–Szeged, 2020.)
Documenta
195. 1366. márc. 29. Visegrád [I.] Lajos király (H) kinyilvánítja, hogy � (akinek uralkodása hivataláb�l fakad�an minden árvár�l gondoskodnia kell) egy�ttérezve Zenthmiclos-i Lászl� fia: a férfi�r�k�s nélk�l elhunyt Lászl� leányai: Ilona, Margit, Katalin és Erzsébet árvaságával és szegénységével, anyja: a királyné kérésére Lászl� ezen leányait (nehogy az atyai birtokokb�l és javakb�l kizárva a sz�kségt�l kényszerítve idegen háztet�k alatt kelljen rejt�zzenek) apjuk Zenthmiclos nev� erdélyi Fehér megyei birtokán, Zaahtelke-n és más birtokain és birtokrészein királyi kegyességb�l és speciális kegyb�l, amennyire ezt jog szerint megteheti, val�s �r�k�s�kké és t�rvényes leszármazottakká, mintegy Lászl� természetes fiaivá teszi, Zenthmiclos és Zahtelke birtokokat, továbbá más atyai birtokokat és birtokrészeket ezen leányoknak mint Lászl� természetes fiainak és általuk �r�k�seiknek �r�kjogába adja (in perpetuam ... asscribimus hereditatem), más jogának sérelme nélk�l, az ország szokása ellenére (consuetudinaria lege regni nostri, que huic gracie et iuri repugnare videretur, penitus non obstante). D. in Wyssegrad, domin. Ramispalmarum, a. d. 1366. Á.: Erdélyi kápt., 1428. máj. 13. AL. Kolozsvár. Toldalagi cs. lt. 17. (Df. 257 481.) Eszerint nyílt oklevél volt a király nagypecsétjével. K.: Doc. Rom. Hist. C. XIII. 36–37. (román fordítással) R.: Szab� K., Száz. 1887. P�tf�zet. 77; Erdélyi Okm. IV. 417. szám. 196. 1366. márc. 29. [I.] Lajos király (H, Da, C, Ra, Se, G, L, Co, Bu, princeps Sal., montis S. Angeli d.) kinyilvánítja, hogy anyja, Erzsébet királyné (H) a budai káptalant�l hozzá cserével ker�lt, Óbudán (Vetus Buda) a Duna foly�n szedett királynéi vámját hasznosabbnak vélte az �budai Boldogságos Sz�z-kolostor Szt. Klára-apácái számára, ezért azt nekik adta �r�kre mindazon feltételekkel, amikkel eddig e vámot a királynénak beszedték, elvéve t�l�k Szt. Jakab vámját, amit Budán az apácáknak a királyné adományáb�l eddig beszedtek, és azt királynéi jogához és Óbuda várhoz visszacsatolta. Ezért kérte, hogy a király ezen adományhoz (donacio et elemosinaria provisio) adja beleegyezését és e dunai vámot az apácáknak �r�kre er�sítse meg. Az uralkod�, mivel a Szentírás tan�sága szerint a sz�l�k akaratának fi�i h�séggel kell engedelmeskedni, mind a királyné anyai kérésére, mind azon odaadás miatt, amit Sz�z Mária iránt táplál, a királyné ezen adományához beleegyezését adja, és e dunai vámot az anyja által Óbudán alapított és épített Boldogságos Sz�z-kolostornak királyi hatásk�rb�l �r�kre meger�síti és az apácák �r�kjogába adja (in perpetuam ascribimus hereditatem), f�gg� �j kett�specsétjével ellátott privilegiális oklevelében. Kelt Mikl�s esztergomi érsek, �r�k�s esztergomi comes, a királyi aula kancellárja keze által, IV. Kal. Apr., a. d. 1366., uralkodása 25. évében, amikor Mikl�s esztergomi, Tamás kalocsai, Wglin spalatoi, Mikl�s zárai, Illés raguzai érsek, Demeter váradi, Domokos erdélyi, Kálmán gy�ri, Lászl� veszprémi, István zágrábi p�sp�k, Szlav�nia (regnum Sclauonie) általános vikáriusa, Domokos csanádi, Mihály egri, Vilmos pécsi, János váci, Péter boszniai, István testvér nyitrai, Demeter szerémi, Demeter nonai, Mikl�s traui, István fár�i, Bálint makarskai, Máté sebenicoi, Mihály scardonai, Mikl�s knini, Portiua zenggi p�sp�k, a korbáviai szék �resedésben, magnifici Kont Mikl�s nádor, Dénes erdélyi vajda, Bubeek István comes országbír�, János királyi tárnokmester, Sceech-i Mikl�s Dalmácia és Horváto. bánja, Gara-i Mikl�s Machou-i bán, Zudar Péter királyi pohárnok-, Lyzkou-i Pál királyi asztalnok-, János királyi ajt�náll�-, Imre királyi lovászmester, Lászl� mester pozsonyi comes. Arenga. 109
