Piti Ferenc: Anjou–kori Oklevéltár. XLIX. 1365. (Budapest–Szeged, 2020.)

Documenta

8. 1365. jan. 5. Visegrád [I.] Lajos király minden, régt�l fogva hadk�teles [Vng] megyei f�papnak, apátnak, prépostnak, perjelnek, valamint bár�nak, comes-nek, várnagynak, nemesnek, birtokosnak és más, bármiféle helyzet� és el�menetel� embernek: néhai [Sándor] havasalf�ldi (Transsalpinus) vajda, elfeledkezve a királyt�l kapott j�téteményekr�l, még életében hálátlanul és vakmer�en felmondta a h�séget, valamint a királlyal k�t�tt egyezségekr�l és a neki jár� ad�kr�l (census) kiadott oklevelet, halála után pedig fia: Lászl� a király – az � természetes ura, akit�l hatalmi jelvényei (insignia) f�ggnek – megkérdezése nélk�l Havasalf�ld�n, mely a jog és a sz�letés rendje szerint Lajost illeti, kitalált címet felvéve az ottani oláhok (Olachi) és lakosok támogatásával és akaratáb�l átvette apja uralmát. A király ezen f�ldje visszaszerzése és az ország határaihoz val� visszacsatolása érdekében utasítja a címzetteket, hogy lovaikat és fegyvereiket mindannyian készítsék el�, hogy febr. 24-én (in fe. Mathye) Themeswar-on késlekedés nélk�l csatlakozzanak a királyhoz, hogy ezen ellensége és lázad�ja let�rése érdekében az uralkod� és Szent Koronája iránti h�ség�ket és szolgálataikat kimutassák. Arra az esetre, ha k�z�l�k egyesek koholt okokb�l távol maradnának a király seregét�l, megparancsolja tisztség�k elvesztése b�ntetésének terhe alatt az Vng megyei comes-nek és szolgabír�knak, hogy a megye minden efféle nemes és más helyzet� hadakoz� emberér�l kedvezés nélk�l tegyenek jelentést, akik b�ntetésér�l a király maga határoz majd. Mindezt a megyében hirdessék ki. D. in Wissegrad, in vig. Epyph. d., a. eiusdem 1365. E.: SNA. Leleszi konvent hh. lt. Acta anni 1365. 19. (Df. 219 542.) Hiányos és foltos papír. Hátlapján János prépost és a Lelez-i konvent fogalmazványának pár sora (benne Talya-i Pál fia: Mikl�s névalak), ill. a király Lelez-i konventnek k�ld�tt oklevele kezd�szavainak kortárs másolata. Má.: Ue. jelzet alatt, 1811. évi. K.: Wenzel G., MTT. 2 (1855) 186–187; Densu�ianu I/2. 92–93; Doc. Rom. Hist. D. I. 78– 80; Doc. Rom. Hist. C. XII. 386–388. (ut�bbiak román fordítással) R.: F. IX/3. 470; Foltíny J., Száz. 1871. 615; Erdélyi Okm. IV. 355. szám. 9. 1365. jan. 5. Péter fia: János mester pozsonyi vicecomes-nek és várnagynak elpanaszolták Ágnes asszony (Gutakarcha-i Demeter fia Lászl� �zvegye) és a fiai: János és András nevében, hogy Chenkezeti-i Pouch fia: János és Igruchfalua-i Tamás fia: Mihály 1364. dec. 19-én (f. V. an. Nat. d., in anno prox. elapso) Gutakarcha-i János fiai: Péter és Mikl�s megbízásáb�l felfegyverkezve Zerdahel faluba mentek, ahol ezen Lászl� szállása volt, �t életveszélyesen megsebesítették, és mikor Lászl� halálfélelmében a háza felé akart menek�lni, �t Chenkezeti-i Mikl�s fia: Pál, Poldeti-i János fia: Mihály és Legerteyed-i Mikl�s fia: János (a Gutakarcha-i János fiai iránti kedvezésb�l) �ld�zték, és emiatt, valamint a sebzés miatt Lászl� ott kilehelte lelkét. Ezért a vicecomes kéri a pozsonyi káptalant, hogy k�ldjék ki 19