Piti Ferenc: Anjou–kori Oklevéltár. XLVIII. 1364. (Budapest–Szeged, 2018.)
Documenta
104. [1364.] febr. 13. Avignon [V.] Orbán pápa megengedi Péter firenzei p�sp�knek, az apostoli szék nunciusának, hogy kérhesse és beszedhesse azt a napi 8 aranyforintot, amikr�l a pápa elrendelte, hogy a f�papok, egyházi személyek, káptalanok és konventek minden nap, amit Péter – még egykor volterrai p�sp�kként és az apostoli szék bizonyos feladataiban Németo.-ba (Alamania), Magyaro.-ra (U), Cseho.-ba (Bo) és más ter�letekre k�ld�tt nunciusaként – a városaikban t�lt, Péter és familia-ja sz�kséges dolgaira kifizessék, de ezt sok egyházi személy megtagadta, miután Péter a firenzei egyházba ker�lt. D. Avinione, Id. Febr., pápasága 2. évében. [1364.] R.: Mon. Vat. Boh. III. 168–169. (ASV. Reg. Vat. Vol. 246. fol. 125v-126. alapján.) 105. 1364. febr. 14. Az erdélyi káptalan 1364. febr. 14-én (oct. diei Cynerum, a. in presenti) kiadott oklevele szerint Kadoch és Apor fia István fia: Lászl� jan. 31-én (IV. f. an. Carnisprivii) a Kyzd-i székelyek (syculi) f�ldjén lev� Pysulnuk birtokra mentek a szomszédok �sszehívásával, de amikor annak a jog rendje szerint visszavett (recaptivando) felét Sard-i Pál alvajdai emberrel és András Monyoros-i pappal, a káptalan alvajdai írásos kérésére kik�ld�tt tan�ságával maguknak iktattatni akarták, Palus fia István fia: Lászl� ennek ellentmondott, így �t akkor és ott Kadoch és Lászl� ellen márc. 6-ra (oct. diei medii Quadr.) az alvajda elé idézték. Tá.: a 931. szám� oklevélben. K.: Székely oklt. III. 16; Doc. Rom. Hist. XII. 374. (mindkett� Tá.-ban.) R.: Erdélyi Okm. IV. 258. szám. 106. 1364. febr. 15. Visegrád [I.] Lajos király (H) el�tt megjelent egyrészr�l Wmor-i Gál litteratus fia: Lászl� mester a maga és fia: János nevében (akinek terhét és bírságát magára vállalta, ha az alábbi bevallást nem tartaná meg), másrészr�l János mester Kykwlleu-i f�esperes, esztergomi vikárius, és Lászl� teljesen lemondott minden jogr�l és tulajdonr�l, amit néhai István litteratus, Szerecsen (Sarachenus) mester notarius-a és familiárisa telkében (fundus seu curia) – ami most vásárlással János vikáriushoz ker�lt, és ami egyfel�l Gál mester f�esperes, másfel�l Zudor (dict.) Péter mester szomszédságában van Wyssegrad városban – bírt és bármilyen címen az István mesterrel k�t�tt egyezségek alapján bírni remélt. Lemondott továbbá az ezen telek �gyében k�zte és István mester, majd ut�bb János vikárius k�z�tt az épp hivatalban lev� királyi tárnokmester el�tt hosszan h�z�d� pereir�l is, és a telek teljes jogát és tulajdonát János vikáriusra ruházza (miután megkapott t�le 40 forintot), magának és ut�dainak ezekb�l semmit meg nem tartva. Érvénytelenítette a telek �gyében kiadott okleveleit, amik esetleg feledékenységb�l és véletlen�l nála maradtak. K�telezte magát, fiát: Jánost, a t�bbi fiait és �r�k�seiket (ezek terhét és bírságát magára vállalva), hogy ha bármikor is e telek �gyében János vikáriust és leszármazottait bír�ságon v. azon kív�l perelnék v. zaklatnák, akkor hatalombajban val� elbukásban (succubitus facti potencialis et duelli) marasztalják el �ket. D. in Wissegrad, f. V. an. Reminiscere, a. d. 1364. E.: 1. Dl. 5285. (NRA. 1539. 61.) Hátlapján v�r�s viasz� kis pecsét t�redéke. El�lapja alján más kézt�l: propter quendam defectum debet scribi secundario. 69
