Piti Ferenc: Anjou–kori Oklevéltár. XLVIII. 1364. (Budapest–Szeged, 2018.)

Documenta

Erre Wos (dict.) Mikl�s fiai: István és Pál azt mondták, hogy Dyos birtok az � kez�k�n van oklevelekkel, amiket a vajda által kijel�lt kés�bbi id�pontban bemutatnak, ezért a vajda a nemesekkel és esk�dt �ln�k�kkel egy�tt meghagyta, hogy Mikl�s fiai a Dyos birtokr�l sz�l� okleveleiket [1364.] jan. 13-án Péter alvajda el�tt mutassák be. Akkor �k bemutatták a Clusmonstra-i konvent privilégiumát, amiben 7 nyílt oklevél volt átírva, amik szerint Dyos birtokot Mannus, Jakab és Bertalan k�l�nb�z� id�pontokban Wos (dict.) Mikl�snak részletekben elzálogosították, és az alvajda ezek alapján a nemesekkel egy�tt meghagyta, hogy emberével és a konvent tan�ságával Dyos birtokot a felek becs�ljék fel a BalogJanustelke nev� f�lddel egy�tt az ország szokásának megfelel�en, majd márc. 6-ra (oct. diei medii Quadr.) a konvent tegyen jelentést. Annak válasza szerint tan�ságukkal Bothus (dict.) János alvajdai ember Dyos birtokot 29 márkára, a szomszédságában lev� BalogJanustelke f�ldet pedig 3 márkára becs�lte. Ua. napon ..... a konvent tudományvev� oklevelével bizonyította, hogy Mannus és Bertalan a nemzetsége tagjai voltak ..... Buda és Dyos nev� birtokaik ...... a Kalyan-i nemesek, ti. Mannus és Bertalan frater-ei meg�lték. Mivel Mikl�s fiai: István és Pál a birtokbecsléssel nem voltak elégedettek, az alvajda a pert Dénes vajda speciális jelenléte elé halasztotta. Amikor a vajda a király fontos �gyében Erdélybe j�tt, j�l. 15-én (f. II. p. Margarethe) a felek megjelentek el�tte az alvajda perhalaszt� oklevelének megfelel�en, és a vajda írásban kérte a konventet, hogy k�ldjék ki tan�ságaikat, akikkel szentegyedi (S. Egidius) Jakab fia: Mihály v. Zamosfalwa-i Mikl�s fia: János v. Bothus (dict.) János v. Inak fia: János vajdai ember Wos (dict.) Mikl�s fiai: István és Pál részére, ill. Machkas-i J�zsef fia: Mikl�s v. Gywla-i Leonard [!] fia: István v. ezen Bothus fia: János vajdai ember (Buda-i Gy�rgy részére) aug. 1-jén (oct. Jacobi) a szomszédok �sszehívásával Dyos birtokot és BalogJanustelke f�ldet járják be régi határaik mentén, mások birtokjogait�l k�l�nítsék el, mérjék meg királyi mértékkel (ha lehet mérni), v. megtekintve ezek mennyiségét, min�ségét, termékenységét és értékét, elfogultság nélk�l, szemmel becs�ljék fel az ország szokása szerint, majd a konvent tegyen jelentést a vajdának aug. 22-re (oct. Ass. virg. glor.). A konvent válasza szerint J�zsef fia: Mikl�s vajdai emberrel Kilián testvért (Buda-i Gy�rgy részére), Inak fia: János vajdai emberrel pedig Mikl�s testvért (Mikl�s fiai részére) k�ldték ki tan�ságul, akik aug. 1-jén a szomszédok �sszehívásával Dyos birtokot és Balogianustelke f�ldet fogott bír�kkal egy�tt bejárták, és megtekintve min�ségét, mennyiségét és termékenységét, Dyos birtokot 29 márkára, a lakatlan BalogJanustelke f�ldet pedig haszonvételeivel egy�tt 3 márkára becs�lték az ország szokása (lex) szerint. Mivel Péter alvajda megtudta oklevel�kb�l, hogy Dyos és BalogJanustelke birtokok kiváltása Buda-i Gy�rgy�t illeti meg (más vérrokonait és generacio-it megel�zve), ezért a nemesekkel egy�tt elrendelte, hogy Dyos birtokot BalogJanustelke f�ldrésszel egy�tt a konventi és vajdai emberek által megállapított becsérték szerint Gy�rgy az ország szokása szerint Mikl�s fiait�l: Istvánt�l és Pált�l váltsa ki okt. 6-án (oct. Michaelis). Akkor az alvajda meghagyásának megfelel�en színe el�tt Buda-i Gy�rgy kifizette Dyos birtok 29 márkányi becsértékének kétharmadát és BalogJanustelke 3 márkányi becsértékét Mikl�s fiainak, a 29 márka egyharmadát pedig néhai Deme comes �zvegyének, most V�r�s (Rufus) János feleségének, ill. T[ib]urch-i Lászl� fia Péter feleségének, ezen Deme leányának (nemes asszonyoknak, akiket Dyos becsértékének harmada a konvent oklevele szerint zálog címén megillette), ami után Dyos birtokot BalogJanustelke f�lddel egy�tt az alvajda bír�i hatásk�rénél fogva Gy�rgynek hagyta birtoklásra, nem érintve mások jogait. Tá.: Dobokai János és Martonfalvi János erdélyi alvajdák, 1409. máj. 22. Dl. 28 069. (KKOL. Vegyes iratok.) Néhol hiányos. R.: Erdélyi Okm. IV. 219., 245., 261., 303., 308. és 331. szám. 400