Piti Ferenc: Anjou–kori Oklevéltár. XLVIII. 1364. (Budapest–Szeged, 2018.)

Documenta

az megverte és fogságban tartotta az �zvegy leányát. Vég�l a nádor bír�i engedélyével a felek megegyeztek, és a nádort illet� békebírságb�l Lászl� 8 forintot kifizetett, a t�bbit (kérésére) a nádor neki elengedte és �t mindezek �gyében nyugtatta. D. 6. die congregacionis nostre predicte, in loco memorato, a. d. 1364. Fk.: Dl. 96 390. (Vay cs. berkeszi lt. 377.) Zár�pecsét hártyaszalagja. R.: Piti F., SzSzBSz 2000. 392; Vay berkeszi 206. szám. 715. 1364. szept. 14. Karász Kont Mikl�s nádor (H), a kunok bírája tudatja, hogy a Zabolch és Bereg megyei nemesek k�z�sségének szept. 9-én (f. II. p. Nat. virg. glor.) Karaz falu mellett tartott k�zgy�lésén (congregacio generalis) Hene-i Domokos fia: Lászl� elmondta, hogy � Tamás fia: István mesterrel, István néhai bán fia: Dénes mesterrel, Tamás fia: Tamás mesterrel és Deseu fiaival, Lochonch-i nemesekkel osztatlan rokonságban (in una linea indivisibilis generacionis) van, miként ez Zabolch megye szolgabír�inak és esk�dt �ln�keinek ismeretes, akik a nádor kérdésére hit�kre, a király és Szent Koronája iránti h�ség�kre, a kereszt fáját megérintve egyhang�an meger�sítették Lászl� állítását, de azt nem tudták, birtokaikon tartottak-e már �r�k osztályt. A nádor err�l Lászl�nak nyílt oklevelet bocsát ki. D. 6. die congregacionis nostre predicte, in loco memorato, a. d. 1364. K.: Bánffy I. 250. (Eszerint E.-je: Erd�dy cs. galg�ci lt. 97. 12. 4.; papír, hátlapján pecsét nyoma.) 716. 1364. szept. 14. Kont Mikl�s nádor (H), a kunok bírája a Zaboucz és Berek [!] megyei nemesek k�z�sségének 1364. szept. 9-én (a. d. 1364., f. II. p. fe. Nat. virg. glor.) Karaz falu mellett tartott k�zgy�lése 6. napján kiadott nyílt oklevele szerint Tamás fia: Mikl�s, János fiai: András és Balázs, Megyer-i Halalus (dict.) István, másik Megyer-i Mikl�s fia: János, Pál fiai: Balázs és János, Raad-i Bede fiai: Kozma és Mihály, Zabouch-i várjobbágyok elmondták, hogy ezen birtokaikat Pazab-i Fekech (dict.) Mikl�s a királyt�l �r�kadományul kérte magának, azt állítva r�luk, hogy �k a kell� és szokásos régi szolgálataikat elhagyták, mondván, a val�di nemesek k�zé tartozva semmilyen szolgálat nem k�ti �ket, holott �k e birtokaikon nem val�di nemesek m�djára, hanem Zabouch vár jobbágyai m�djára laknak, teljesítve a régi szokás szerinti kell� szolgálataikat, a k�l�nféle királyi hadjáratokban az uralkod�t vér�k hullásával, élet�k és javaik kockáztatásával (periculis capitum et rerum) h�en szolgálták, és ez ismeretes ezen megyék vicecomes-einek, szolgabír�inak és esk�dt �ln�keinek, akik kérés�kre és a nádor kérdésére hit�kre, a király és Szent Koronája iránti h�ség�kre, a kereszt fáját megérintve a k�zgy�lésen lev� nemesekkel egy�tt egyhang� tan�skodással meger�sítették, hogy e várjobbágyok mindezt h�en teljesítették a királynak. Tá.: 1. Szepesi Jakab országbír�, 1378. nov. 8. SNA. Jász�i konvent hh. lt. Acta ab anno 4. 26. (Df. 251 767.) 2. Tá. 1. > I. Ferdinánd király, 1550. febr. 21. Dl. 24 910. (NRA. 1845. 48.) 358