Piti Ferenc: Anjou–kori Oklevéltár. XLVIII. 1364. (Budapest–Szeged, 2018.)

Documenta

korábban, ahogy [Mikl�s] bán err�l már írt a d�zsénak; ápr.-ban egy velencei gálya emberei elvitték Jacobus de Varicassis királyi lovag (miles), zárai polgár 25 állatát Neuma szigetér�l, és ugyanonnan 70 g�d�lyét és 43 kecskét, egy másik helyr�l pedig 110 állatot; szintén ápr.-ban a zárai Szt. István-egyház plébánosát�l, zárai polgárt�l és annak pásztorait�l Silve szigetér�l állatokat, sajtot, lisztet és más javakat vittek el a velenceiek kb. 200 dukát értékben, a sziget lak�inak okozott jogtalanságokon t�l. Mivel a városnak és polgárainak mindez elviselhetetlen, kérik a d�zsét, hogy adjon megfelel� elégtételt, tegye nyilvánossá, hogy mindezek az � akarata ellenére t�rténtek, és gondoskodjon r�la, hogy hasonl�k ne t�rténjenek a j�v�ben. D. XX. Apr., ind. 2. [1364.] K.: Ljubi� IV. 67–68. (Commemorialium c. velencei államk�nyv alapján. VII. 32.); Smi�. XIII. 360–361. R.: Horváth M., MTT. 9 (1861) 28. 249. 1364. ápr. 22. A csázmai káptalannak Jakab fia: Balázs mester litteratus, Pukur-i Pál mester fiai: Mikl�s és István mesterek famulus-a és képvisel�je ezen urai nevében bemutatta a káptalan �jabb pecsétjével ellátott, 1322. febr. 28-i, ép és gyan�t�l mentes nyílt oklevelét (l. Anjou-oklt. VI. 467. szám

), amit kérésére – mivel azt az ellenségek álnokságai, az utak veszélyei és más váratlan események miatt veszélyes magukkal vinni – a káptalan f�gg�pecsétjével ellátott privilegiális oklevelében átír. D. f. II. an. Georgii, a. d. 1364. E.: AHA. Diplomata latina 3. 49. (Df. 230 301.) F�gg�pecsét fonata. K.: Smi�. XIII. 361–362. 250. 1364. ápr. 23. A veszprémi káptalan jelenti [I.] Lajos királynak (H), hogy titkospecsétes parancslevelének megfelel�en (l. 196. szám) a mondott privilégiumot alaposan megvizsgálták, de nem tudták teljesen igazolni, hogy a privilégium az �véké-e, mivel a pecsét régi, a pecsétnyom pedig nem látszik, de azután a privilégium tartalmát megtalálták registrum-ukban (amit mindig bizonyos pecsétek és j� �rizet alatt tartanak sekrestyéj�kben), így azt változtatás nélk�l jelen oklevélben átírják és elk�ldik a királynak. D. f. III. an. Georgii, a. d. 1364. E.: Dl. 5163. (NRA. 400. 4.) Hátlapján azonos (pro magistro Johanne filio Laurencii de Kanysa super facto requisicionis tenoris privilegii intra expressi rescripcionalis) és �j-kori kézt�l tárgymegjel�lés, valamint zár�pecsét t�redékei. Megj.: A privilégium 1259-ben kelt és Bachanyog ~ Bachanig f�lddel volt kapcsolatos. 251. 1364. ápr. 23. Raguza város a velencei d�zsénak: a minap az átkel� velencei gályahadr�l egyesek Stagnum-nál partraszálltak, 8 parasztjuk (rustici) házát kirabolták, egyik�ket meg�lték, egy asszonyt pedig �gy arcon �t�ttek, hogy val�szín�bben meghal, semmint t�léli. Kérik, hogy ezek, valamint a velenceiek által elvitt 8 �k�r kapcsán (miként ezt a d�zsénak a város már megírta) adjon elégtételt, és adja parancsba, hogy a velencei seregek a raguzai ter�leteket ne támadják meg. D. 23. Apr., ind. 2., 1364. 143