Piti Ferenc: Anjou–kori Oklevéltár. XLVII. 1363. (Budapest–Szeged, 2017.)

Documenta

1348. nov. 14-én kelt privilegiális oklevelét, ami szerint színe el�tt Mátyás Izkaz-i pap megvallotta, hogy az Izkaz-on lev�, hozzá a Szt. Lampert-egyház jobbágysága m�djára (more iobagionatus) tartoz� �r�kjog� birtokrészét minden haszonvétellel Mikl�s fia: Jánosnak és másik Mikl�s fia: Gy�rgynek, az � gener-einek adta �r�k birtoklásra (l. Anjou-oklt. XXXII. 769. szám); Erzsébet apátn� és a konvent 1344. j�n. 10-én kelt privilegiális oklevelét, ami szerint szín�k el�tt egyrészr�l Vasarhel-i István fia: Mikl�s, másrészr�l Debres-i Domokos fia: István megvallották, hogy Mikl�s a sponsus-át: Istvánt a rokonává fogadta, �gy, hogy a leányát, Margitot a r�mai jog szerint birtokokkal, szánt�f�ldekkel, sz�l�kkel, kaszál�kkal, telkekkel és malmokkal Istvánhoz adta feleség�l (l. Anjou-oklt. XXVIII. 438. szám). Bemutatták továbbá a monostor egyéb apátn�i és konventje számos, privilegiális és nyílt, k�l�nb�z� években kiadott okleveleit az ezen jobbágyok k�z�tti birtokeladásokr�l, -zálogosításokr�l és -cserékr�l, leánynegyed- és hitbérjogok adományair�l (de ezeket nagy számuk miatt és mivel a per tárgyában nem volt bizonyít� erej�k, a nádor jelen oklevelébe nem foglalja bele, nehogy az olvas�ban unalmat és idegenkedést keltsen), háromszori kérdésére pedig e népek azt mondták, hogy más joguk a mondott birtokokban és okleveleikben nincs. Erre Erzsébet, a Szt. Lampert-monostor apátn�je és Margit �rapáca (custos) bemutatták �jra István király mondott oklevelét; [I.] Károly király (H) 1329. évi privilegiális oklevelét, ami szerint miként országa más társasegyházainak (ecclesia collegiata), �gy a Torna foly� melletti Apachauasarhel-i Szt. Lampertmonostornak és apácáinak is a király olyan speciális kegyet és kiváltságot (libertatis prerogativa) gyakorol, amit beszámol�k szerint a monostor még Magyaro. (H) szent királyainak, f�ként a monostor alapít�jának, [I.] Szt. István királynak az idejéb�l bírnak, de az erre vonatkoz� oklevelek a békétlen id�kben elégtek, ill. a hatalmasok (potens) és h�tlenek zaklatásai és d�lásai során elvesztek, és engedélyezi, hogy a monostor bármely megyében él� hadakoz� v. k�znépbeli (popularis) jobbágyai és birtoktalan szerviensei felett nagyobb és kisebb �gyeikben az ország egy bír�ja és comes-e sem ítélkezhet, hanem ha valakinek keresete van ellen�k, csak a monostor apátn�je, az apácakonvent v. ezek officialis-ai el�tt lehessen a pert elindítani és lefolytatni (l. Anjou-oklt. XIII. 667. szám); és bemutatta még [I.] Lajos király nyílt oklevelét (l. 409. szám). Mivel a jobbágyok által bemutatott, jelen oklevélbe be nem illesztett oklevelekben lev� birtok�gyleteknél csak az apátn�k és a konvent beleegyezése szerepel, de a királyé nem, pedig a király e birtokokon is kegyurasággal bír, a monostor mondott falvai és birtokai népei a szokásos szolgálatukat a monostor kárára elhagyva a mondott birtok�gyleteket csak csalárdul és vakmer�en tehették meg, továbbá mivel Lajos király oklevelében a monostor minden birtoka, bevétele, j�vedelme és joga eladományozásait, elzálogosításait, cseréit, bérbe adásait és bármiféle más elidegenítéseit, továbbá szolgál� személyei (condicionarii serviciales sive censuales persone) felszabadításait, kiemeléseit és nemesítéseit, amiket ezen egyház joga sérelmére és kárára tettek eddig a monostor bizonyos apátn�i v. apácái, 238 �