Sebők Ferenc: Anjou–kori Oklevéltár. XLIV. 1360. (Budapest–Szeged, 2021.)

Documenta

ill. a Beel-i apát részér

ől megjelenő Peeth-i Vgrinus fia Jakab v. Zenthiuan-i Miklós v. Feneufev-i Beke v. Zenthivan-i Beke fia János v. Gech fia János nádori emberek jelenlétében, a vasvári egyház kápt.-jának tanúságtétele mellett – akinek kiküldésére a nádor az oklevéllel (l. 485. szám) felkérte a kápt.-t – szálljanak ki a vitatott 80 M. értékűre becsült földrészre, ahol megoldott övvel, mezitláb, fejük fölé földet tartva tegyék le a szokásos esküt, hogy Poluznuk birtok a fent említett adományok értelmében a kápt.-é, és sohasem tartozott a Beel-i egyházhoz. Ha az esküt leteszik, a nádori emberek a vasvári kápt. tanúságtétele mellett iktassák a birtokot a veszprémi kápt.-nak, ha nem teszik le, akkor iktassák azt a Beel-i apátnak és egyházának örök birtoklásra. Mivel a leteendő eskü sok szóból áll, a nádor megparancsolja, hogy a kápt. tanúságtevői szószerint mondják el azokat az eskütevőknek. A felek számára megadja az időközbeni békés megegyezés lehetőségét a békebírság megfizetése mellett. A nádor minderről a vasvári kápt. oklevelében okt. 6-ra (ad oct. fe. B. Mychaelis arch.) jelentést kért. A határnapon a nádor színe e. megjelenve egyik részről Balázs zalai főesp., a veszprémi kápt. kanonokja a kápt. nevében és megbízólevelével, másik részről Wazul-i Gergely fia István az apát nevében a budai egyház kápt.-jának megbízólevelével bemutatták a vasvári kápt. jelentését (l. 929. szám). Mivel Jakab segesdi főesp., a veszprémi egyház kanonokja a maga és a kápt. nevében más eskütevőkkel, a nádor és a vasvári kápt. megbízottjaival együtt a helyszínen megjelenve, a cimiterium mellett az esküt az előírt módon letette, majd a nádori emberek a birtokot összes haszonvételeivel a veszprémi egyház kápt.-jának iktatták örök birtoklásra, ellentmondó nem volt, amint az a vasvári kápt. okleveléből kitűnt, a nádor a nagyságos Bubeek István c. országbíró, Poharus (dict.) Péter mr. Abaújvár m.-i c., Kompoldus fia Péter fia István Gömör m.-i c., továbbá Zych-i Paska fia Jakab, Gyulkum-i Iwan fia Deseu, Kolus testvére, Lachk és Rohman-i György albírók, valamint Chernelus fia István országbírói prothonotarius és az ország más nemesei társaságában – bár Panchel (dict.) János, az apát procurator-a állítása szerint 3 eskütevő esküjét nem hallotta, mivel nem ért oda időben – a 80 M. értékűre becsült Poluznuk birtokot összes haszonvételeivel együtt a veszprémi egyház kápt.-jának ítéli örök birtoklásra, mások jogának sérelme nélkül. Az apátot pedig Palaznuk birtok jogtalan visszavétele miatt az említett 80 M. becsértékben marasztalja el a veszprémi kápt. ellenében. Ennek az örök emlékezetben való megszilárdítására a jelen, függőpecsétjével ellátott oklevelet adja ki a veszprémi kápt.-nak. D. in Wyssegrad, 22. die oct. fe. B. Mychaelis arch. predictarum, a. d. 1360. supradicto. E.: Veszprémi érseki és főkápt.-i lt. Veszprémi székeskápt. mlt. Oklevelek. Palaznak 33. (Df. 200 953.) Kissé vízfoltos és szakadozott. Hátoldalán egykorú és 18. sz.-i kezek írásával tárgymegjelölés, előbbiben Poloznuk névalak, rózsaszín-kék sodraton függött pecsétje elveszett. R.: Veszpr. reg. 215–216. (545. szám). 566