Sebők Ferenc: Anjou–kori Oklevéltár. XLIV. 1360. (Budapest–Szeged, 2021.)

Documenta

Kozma mr. deák (litteratus) Miklós volt bán fiai: István és János mr.-ek nevében a veszprémi egyház kápt.-jának megbízólevelével bemutatták a vasvári egyház kápt.-jának jelentését. E szerint a kápt. a János és György felperesek részéről kiszálló Weremelmelleke-i Dénes fia István, és az István és János mr.-ek, alperesek részéről megjelenő Telekus-i Gergely fia István nádori emberek társaságában [1359.] dec. 7-én Gergely dékánt és Miklóst, a kápt. kanonokjait küldte ki a fentiek végrehajtásához tanúságtételre, akik ezt követően előadták, hogy az említett napon kiszálltak Goztolya, Sard és Nemety birtokokra, a szomszédokat összehívva, a felek jelenlétében először János és György útmutatása szerint Goztolya birtokuk É-i részén, az említett Nempty birtok felől hj.-t végeztek: tölgyfák, út, verem v. vízfolyás, Lipolnuk (dict.) kis folyó, völgy, ennek vége. János és György elmondták, hogy ezek Goztolya birtok valós határai, és az ezek által határolt földrész az övék, az ő Goztolya birtokukhoz tartozik. István és János mr.-ek útmutatása szerint a következőképpen végezték el a hj.-t. A János és György által utolsóként mutatott két határjeltől indulva a határjelek így következtek: út, berch (dict.) hegy, említett Lipolnuk (dict.) kis folyó, a János és György által elsőként mutatott tölgyfák. Az említett határjelek közötti földrészt István és János mr.-ek az ő Nemety birtokukhoz tartozónak mondták, tehát a felek között nézeteltérés volt a birtokrész hovatartozását illetően. A vitatott részt az erdőksűrűsége, valamint a hegyek és völgyek miatt királyi mértékkel felmérni nem lehetett, de fogott bírák közreműködésével, szemmértékkel 3 ekealjnyira becsülték, és 9 M. dénár értékűnek tartották. Sard birtok hj.-ában a felek csak egy Nempti felőli földrészen az Wteuen (dict.) nagy út mellett Ke felől és egy Regnepharak (dict.) nagy ároknál Ke felől nem értettek egyet, amelyet János és György az ő Sard birtokukhoz tartozónak, István és János mr.-ek viszont az ő Nempti birtokukhoz tartozónak mondtak. Ezt a földrészt a vizek áradása miatt nem lehetett fölmérni, de szemmértékkel 1 ekealjnyira becsülték, és az ország szokásának megfelelően 3 M.-ra értékelték. Az oklevél bemutatása u., amikor a nádor ennek alapján dönteni kívánt a felek között, az említett György a maga és János nevében bemutatott két oklevelet, az egyik [IV.] Béla király (H) kiadási év nélküli zárt oklevele (l. Reg. Arp. 632. szám), a másik pedig Arnoldus zalai c. 1237. évi (a. d. 1237.) oklevele (l. W. VII. 36–37. old. 23. szám) volt. Az oklevelek megtekintése u. – bár György és János ezeket korábban az ügy tárgyalása folyamán nem mutatták be – mivel azonban Arnoldus c. oklevele tartalmazza Goztolya birtok határait, a nádor a vele együtt törvényszéket tartó bárókkal és az ország nemeseivel együtt, a felek kérésére úgy döntött, hogy végezzenek hj.-t az Arnoldus c. privilegiális oklevelében szereplő határok mentén, amelyek közül György állítása szerint sok le volt rombolva, majd Goztolya és Nempti birtokokat ezek alapján válasszák el egymástól. A nádor ezért írásban (litteratorie) (l. 121. szám) felkérte a zalai konv.-et, hogy küldjék ki mindkét fél részére tanúságtevőiket, akiknek jelenlétében az alább megnevezendő nádori emberek ápr. 11-én (sabb. prox. p. fe. Passce d. tunc venturo) szálljanak ki 538