Sebők Ferenc: Anjou–kori Oklevéltár. XLIV. 1360. (Budapest–Szeged, 2021.)

Documenta

1192. 1360. dec. 30. Az erdélyi egyház kápt.-ja hírül adja: megkapták Dénes erdélyi vajda, Zonuk-i c. hozzájuk intézett oklevelét (l. 1060. szám). A kápt. Dénes vajda kérésének megfelelően megkereste Gyletus fia László és fiai okleveleit (l. Anjou-oklt. I. 649. szám és Anjou-oklt. XIII. 471. szám) sacristia-jában és titkos conservatorium-ában, ahol azok el voltak helyezve, majd azokat szóról szóra átírva beillesztették a jelen, a kápt. autentikus függőpecsétjével ellátott oklevélbe, amit kiadtak Lászlónak és fiainak. A kápt. az eredeti okleveleket újra elhelyezte conservatorium-ában. D. f. IV. prox. p. fe. Nat. d., a. eiusdem 1360., János lévén a prépost, András az énekl

ő-, Loránd az őrkanonok, Miklós Zonuk-i főesp. a dékán. E.: Dl. 73 685. (Teleki cs. marosvásárhelyi lt. 45.) Teleki I. szerint hártya. Kissé szakadozott és vízfoltos. Zöld sodraton mandorla alakú kopott függőpecsét. K.: Teleki I. 117–118. (79. szám); Doc. Rom. Hist. C. 591. (548. szám). R.: Erdélyi Okm. IV. 67. (85. szám). Ford.: Doc. Rom. Hist. C. 591–592. (548. szám) (román nyelvű). 1193. 1360. dec. 31. Zágráb [I.] Lajos király (H) értesíti a nagyságos Zeech-i Miklóst, Da és Ho. bánját és helyetteseit: a Ho.-ban lévő Kokiane birtokot v. falut, amelyet János testvér, a zárai Szt. Grixogonus-monostor apátja Lapuch nb. Kirini-i Péter fia Nasmanus-tól szerzett meg a királyné, a főpapok és bárók – köztük a címzett – ítélete (l. 1179. szám) révén, a király az apátnak kívánja adni. Ezért megparancsolja a címzetteknek, hogy a jelen oklevelet kézhez véve Kokiane birtokot összes haszonvételeivel és tartozékaival haladéktalanul adják át az apátnak és monostorának örök birtoklásra, és tartsák meg annak békés birtoklásában, másképpen cselekedni ne merészeljenek. D. Zagrabie, f. V. prox. p. fe. Nat. d., a. eiusdem 1360. Á.: Zárai jegyző, 1361. febr. 16. A zadari lt.-ban sv Krševana Kaps. XIV. 179. K.: Smič. XIII. 90. (63. szám). 1194. 1360. [I.] Lajos király 1360. évi (a. d. 1360.), titkos pecsétje alatt kiadott nyílt oklevele szerint a király Beren-i Dénes leányai, Margit és Makch szegénysége és ínsége miatt nekik adományozza örök birtoklásra azt a [Beren birtokban lévő], királyi mértékkel mérve egy ekealjnyira rúgó részt, amelyet apjuk használatra kapott, és várnépi joggal (titulo iuris castrensis) békésen birtokolt, mentesítve őket az egy ekealjnyi föld u. járó szolgálattól őket az ország igazi nemeseinek sorába emeli. 646