Sebők Ferenc: Anjou–kori Oklevéltár. XLIV. 1360. (Budapest–Szeged, 2021.)

Documenta

deák (litteratus) jelenlétében bemutatott két, vizsgálatról szóló oklevelet, az egyik a zalai konv. 1358. ápr. 9-i (3. die sabb. an. oct. fe. Passce d.), a másik a vasvári kápt. 1358. szept. 10-i (6. die f. IV. prox. an. fe. Nat. B. Marie virg.), a királynak és a nádornak küldött jelentése volt. Bemutatott egy harmadikat is, ez Bakanya-i Reynoldus mr., Mykch bán fia István mr., akkori zalai c. alispánja és a szb.-k 1358. ápr. 26-i (f. V. prox. p. fe. B. Georgii mart. in a. d. 1358.) Kapornuk-on kiadott oklevele volt (l. Anjou-oklt. XLII. 400., 444. és 1007. szám). Ezeken kívül László választott és megerősített veszprémi püspök, királynéi udvari kancellár, kápolnaispán és királyi titkos kancellár [1358.] jún. 1-jei (f. VI. prox. p. fe. Corporis Christi, a. tunc de novo transacto) Vissegrad-on kiadott oklevelét (l. Anjou-oklt. XLII. 622. szám) is bemutatta György a maga és János nevében. Kozma deák erre úgy válaszolt, hogy Goztolia birtok hj.-akor Györgynek és Jánosnak az említett földrész ügyében azért mondtak ellene, mert ők Miklós bán Nempty birtokából egy nagy részt el akartak foglalni, és Goztolya birtokukhoz akarták csatolni. Hozzátette, hogy Miklós bán és fiai nem György és János birtokainak, hanem csak Nemety birtok azon haszonvételeit kívánták használni, amelyeket a birtok korábbi tulajdonosai, ti. a király és mások is bírtak. Mivel azt, hogy Goztolya birtok első hj.-kor a tiltott birtokrészt Goztolya, v. pedig Nemety birtok határain belül találták-e, továbbá mivel az határjelekkel nem volt elválasztva – amint az az említett kápt. okleveléből kiderült – nem volt eldönthető, ezért a nádor Goztolya, Sard és Nempty birtokok határainak a két fél általi megmutatása nélkül nem tudott dönteni, ezért az ország vele együtt törvényszéket tartó nemeseivel együtt úgy határozott, hogy a mindkét fél részére kiküldött, alább megnevezendő nádori emberek társaságában a vasvári egyház kápt.-ja [1359.] dec. 7-én (in oct. fe. B. Andree ap. prox. tunc venturis) küldje ki tanúságtevőit Goztolya, Sard és Nemety birtokokra, a szomszédokat összehívva, a felek v. törvényes procurator-aik jelenlétében először György és János v. procurator-aik útmutatása szerint végezzenek hj.-t. Ezt követően Miklós fiai: az említett mr.-ek és János [!] v. procurator-uk útmutatása szerint Nemethy birtokukon végezzenek hj.-t. Amennyiben a felek a határokat illetően egyetértenek, akkor a nádori emberek iktassák birtokrészeiket nekik örök birtoklásra. Ha nézeteltérés van, akkor a vitatott részt határjelekkel megjelölve, fogott bírák közreműködésével, királyi mértékkel mérjék v. becsüljék föl. A nádor írásban (litteratorie) felkérte a [vasvári] kápt.-t, hogy küldje ki tanúságtevőit mindkét fél részére, akiknek jelenlétében a nádori emberek [1359.] dec. 7-én szálljanak az említett birtokokra a fentiek végrehajtására, majd pedig a kápt. minderről [1360.] jan. 13-ra (ad oct. fe. Epiph. d. tunc affuturas) tegyen jelentést, amit a felek vigyenek vissza a nádornak. Majd az ügy tárgyalása királyi parancsra (l. 26. szám) febr. 26-ra (ad oct. diei Cynerum tunc succedentes) került, amint az a nádor másik, halasztást tartalmazó okleveléből (l. 37. szám) kiviláglik. A határnapon a nádor színe e. megjelenve egyik részről Goztolya fia György a maga és János nevében a zalai egyház konv.-jének megbízólevelével, másik részről 537