Sebők Ferenc: Anjou–kori Oklevéltár. XLIV. 1360. (Budapest–Szeged, 2021.)

Documenta

az említett út mellett övüket megoldva, mezitláb, fejük fölé földet tartva, Lukács fia András jelenlétében esküt tettek, hogy az említett határjelek Miklós fiai Eghazasnyek birtokának igazi határjelei, a vitatott 2 ekealjnyi föld régóta hozzájuk tartozik, és soha sem tartozott Mezeunyek birtokhoz. Ennek letétele u. 3 új határjelet állítottak, majd a földrészt Miklós fiainak iktatták örök birtoklásra. D. f. VI. prox. p. dict. oct. fe. S. Mychaelis arch., a. d. 1360. E.: Dl. 41 447. (Múz. Ta. 1911. 42.) Papír. Szakadozott és hiányos. Hátoldalán azonos kéz írásával tárgymegjelölés, kerek zárópecsét lenyomata. Tá.: az 1041. számú oklevélben. Megj.: A szuhai Péter királyi emberre vonatkozó, [ ] közötti kiegészítés a 374. és az 1041. számú, az igrici Miklós fia Péter királyi emberre és Damianus-ra vonatkozó pedig az 1041. számú oklevél alapján történt. 987. 1360. okt. 9. Visegrád Bubeek István c., [I.] Lajos király (H) országbírója azt a pert, amelyet korábbi oklevelének (l. 960. szám) megfelelően Monuzlou-i Chupor fia István fiai: György és János viseltek okt. 6-án (in oct. fe. B. Mychaelis arch.) halasztás nélkül (sine crastinatione) István, a zágrábi egyház püspöke ellenében a pécsi egyház kápt.-ja idéző oklevelében (l. 959. szám) szereplő ügyekben, a felek akaratából [1361.] jan. 13-ra (ad oct. fe. Epiph. d. nunc affuturas) halasztja, ahonnan tovább nem halasztható (similiter sine crastinatione) úgy, hogy a felek időközben az ország báróinak közreműködésével megegyezésre juthatnak, ennek hiányában a fenti időpontban kötelesek magukat az ítéletnek alávetni. D. in Wyssegrad, 4. die termini prenotati, a. d. 1360. E.: Dl. 4992. (NRA. 1698. 106.) Kissé vízfoltos és szakadozott. Hátoldalán azonos kéz írásával tárgymegjelölés, kerek zárópecsét apró töredékei. 988. 1360. okt. 9. Torda Dénes erdélyi vajda, Zonuk-i c. hírül adja: azon a congregatio generalis-on, amelyet okt. 6-án (in oct. fe. B. Mychaelis arch.) tartott az erdélyi részek nemessége számára Tordán, az egész nemesség és Domokos, az erdélyi egyház püspöke a tizedek ügyében támasztott vitákban, úgy a negyedeket, mint a rovásokat tekintve megállapodásra jutottak. E szerint a nemesek a püspököt és kápt.-ját illető tizdeszedési ügyekbe sem a negyedet, sem a rovást illetően nem avatkoznak bele, sem pedig azokat nem segítik, akik ezt megteszik, és őket pervesztesnek tekintik. D. Torde, 4. die congregationis nostre prenotate, a. d. 1360. 517