Sebők Ferenc: Anjou–kori Oklevéltár. XLIV. 1360. (Budapest–Szeged, 2021.)

Documenta

mr. részéről megjelenő Beriegh-i Domokos fia Péter nádori ember társaságában küldjék ki mindkét fél részére tanúságtevőiket újbóli hj. és becslés céljából. Eml.: a 912. és a 949. számú oklevélben. 904. (1360. szept. 15. e.) Bebek István c. országbíró felkéri a nyitrai kápt.-t, hogy szept. 15-én mindkét fél részére küldje ki tanúságtevőit a Pozba birtokon tartandó vizsgálathoz. Eml.: a 920. számú oklevélben. 905. (1360. szept. 15. e.) Bebek István c. országbíró elrendelte, hogy a pannonhalmi apát szept. 15-én a mindkét fél részéről kiküldendő királyi emberek és a győri egyház kápt.-ja tanúságtevőinek – akiknek kiküldésére az országbíró a jelen oklevélben felkéri a kápt.-t – jelenlétében a pannonhalmi Szt. Márton-egyház monostorának stallum-ában tegyen esküt arra, hogy a vitatott birtokrészek mindig is Fyus birtok határai között feküdtek, és sohasem tartoztak a Ronka-i nemesek birtokához. Ha az esküt leteszi, a királyi és kápt. emberek másnap szálljanak a vitatott Myrel és Nogmezeu földrészekre, a szomszédokat összehívva jelenlétükben csatolják azokat Ronka birtoktól határjelekkel elválasztva az apát és konv.-je Fyus birtokához. Ha az eskü letételét elmulasztja, akkor az említett módon csatolják azokat Ronka birtokhoz örök birtoklásra. Az országbíró minderről okt. 6-ra a kápt. oklevelében jelentést kér, amit a felek vigyenek neki vissza. Eml.: az 1025. számú oklevélben. 906. 1360. szept. 15. Visegrád Vilmos, az egri egyház prépostja, [I.] Lajos király (H) kápolnaispánja és titkos kancellárja jelenléte e. megjelenve Merey-i István fia Péter a maga és patruelis frater-e, Jakab fia Miklós nevében megbízólevél nélkül, de az esetlegesen rá háruló terheket magára vállalva előadja: a szintén személyesen jelen lévő, ugyanezen Merey-i Deseu fia Miklós Zenna birtok felének megváltása fejében – amely a somogyi egyház konv.-jének oklevele értelmében nekik volt elzálogosítva 6 M.-ért, a M.-t 5 pensa-val számolva – az említett 6 M.-t nekik megfizette, ezért a birtokfelet az említett oklevélben foglaltaknak megfelelően visszaadják neki a jelen oklevél tanúságtételével. D. in Wyssegrad, 2. die fe. Exalt. S. Crucis, a. d. 1360. 475