Sebők Ferenc: Anjou–kori Oklevéltár. XLIV. 1360. (Budapest–Szeged, 2021.)

Documenta

kápt.-jának tanúságtétele mellett – akiknek kiküldésére az országbíró a jelen oklevéllel felkéri őket – szálljanak ki a vitatott 12 M. értékű földre, a szomszédok és az alperesek jelenlétében végezzenek hj.-t Jakab fiainak elsőként tett útmutatása szerint, majd az egyik határjelnél Jakab fiai mezitláb, övüket megoldva, fejük fölé földet tartva, a szokásnak megfelelően esküdjenek meg arra, hogy a vitatott rész mindig is az ő Jacabfalua birtokuk része volt. Ha az esküt leteszik, a királyi emberek nekik, ha nem teszik le, akkor a perbeli ellenfeleknek iktassák azt örök birtoklásra, új határjeleket állítva. Az erről szóló jelentést a felek a boszniai egyház kápt.-jának oklevelében nov. 18-ra vigyék vissza az országbírónak. Eml.: az 1139. számú oklevélben. 769. 1360. aug. 2. Az egri egyház kápt.-ja hírül adja: Vilmos prépost, kápolnaispán, [I.] Lajos király titkos kancellárja korábbi, kötelezvényt tartalmazó oklevele (l. 755. szám) értelmében egyik részről Zenthemrich-i Loránd fia Imre felperes, másik részről Zeuleus-i János fia Tamás alperes aug. 1-jén (in oct. fe. B. Jacobi ap. prox. preteritis) tartoztak 4 nemes fogott bírót a kápt. színe elé vezetni, akik a feleket meghallgatva és okleveleiket megtekintve a kápt. színe e. kötelesek voltak ítéletet hozni. A határnapon a felek a fogott bírák – Inache fia János mr., Fülöp mr. deák (litteratus), Solymos-i Beed (dict.) Mihály és Cheleukez-i János c. – megjelentek a kápt. színe e., ahol Loránd fia Imre János fia Tamás ellenében előadta, hogy utóbbi az ő Zenthemrich birtokának határai között lévő wlgo Weyz nevű halastavait és rekeszeit hatalmaskodva elfoglalta az ő nem kis sérelmére, haszonvételeiket pedig elveszi, továbbá [1357.] ápr. 19-én (f. IV. prox. an. fe. S. Georgii mart., cuius iam quarta preteriisset revolutio annualis) Lendfewweyze ~ Leudfeuweze nevű rekeszét szintén hatalmaskodva lerontotta, amivel neki 40 ft. kárt okozott. Továbbá abban az időben, amikor [I.] Lajos király Zára városa alatt a velenceiek ellen első ízben viselt hadat, az említett János c.-nek 18 királyi ft.-ot adott kölcsön, amelyet most Tamástól, János c. örökösétől vissza szeretne kapni. Erre a személyesen megjelent Tamás úgy válaszolt, hogy ő a halfogóhelyek és rekeszek elfoglalásában, a Leudfeuweze rekesz lerontásában ártatlan, azok határait illetően pedig úgy nyilatkozott, hogy Imre és testvére, Sebestyén az ország szokása szerint letett eskü révén csatolják azokat Zenthemrih birtokhoz. Arról pedig nem volt tudomása, hogy Imre 18 ft.-ot adott volna kölcsön apjának. A nemes fogott bírák ezek u. úgy döntöttek, hogy a felek az egri kápt. tanúságtétele mellett, nemes fogott bírák színe e. aug. 12-én (f. IV. prox. p. fe. S. Laurencii mart. iam venturum) szálljanak ki a vitatott határjelekhez, ahol Imre és Sebestyén mezitláb, övüket megoldva, fejük fölé földet tartva tegyenek esküt arra, hogy az említett határjelek mindig is Zenthemrih birtok Zeuleus-től elválasztó határjelei voltak. Majd aug. 20-án (in die B.-tissimi regis Stephani sequenti) a 407