Sebők Ferenc: Anjou–kori Oklevéltár. XLIV. 1360. (Budapest–Szeged, 2021.)

Documenta

szerintük az árok hátán lévő határjelek az ő Tulus és Mezeunyek birtokaiknak a régi határjelei, hely, ahol András felperes szerint egykor két határjel állt, de csak egyet találtak, halm, amelyet azokon a részeken Zenkehalma-nak hívnak, és ahol András útmutatása véget ért, ugyanő felhívta a figyelmüket arra, hogy az említett holm-on egykor határjel volt, de Dávid és Sándor azt beszántatták, az ott lévő közutat pedig lerontották. Erre a szintén személyesen megjelent Eghazasnyek-i Miklós fiai: Dávid és Sándor úgy válaszoltak, hogy az említett csipkebokrokban lévő két határjel a Myskolch-ról jövő út mellett az ő és Beke fia Jakab közötti határjelek, de a másik négy helyen az említett árokig sohasem voltak határjelek, az árok hátán lévő négy határjel az ő és az említett Mortunus fia Benedek közötti határjelek, a többi András által megjelölt határjelről pedig azt állították, hogy azok sohasem voltak határjelek. Ezek u., minthogy a felek között nézeteltérés volt, Dávid és Sándor útmutatása szerint is elvégezték a hj.-t: Myskolch-ról jövő közút, amelynek vonalában (girus) volt három földhatárjel, ebből egy új, kettő régi, amelyeket az ő és Beke fia Jakab közötti határjeleknek mondtak, két határjel az említett csipkebokrokban, amelyek köztük és Jakab közötti határjelek, említett út, szántóföldek, hely, ahol Dávid és Sándor szerint egykor határjel volt, de András jobbágyai beszántották, föld (ager), árok (alveum), amelyet azokon a részeken Kysberethwaery-nek hívnak, ahol egy nagy földhatárjel volt, amelyet az ő és Peteuch fia Miklós fia Péter Bold birtoka közötti határjelnek mondtak, az említett csipkebokrokban lévő két határjeltől az út mentén lévő határjeleket is beleértve egészen az árokig Andrást határosuknak, és az András által mutatott határjeleket a Mezeunyek és Eghazasnyek közötti határoknak mondták. Az említett András az árok melletti határjelet az ő és Miklós fia Péter közötti határjelnek mondta. Mivel a felek a határokat illetően nem értettek egyet, a vitatott birtokrészt fogott bírák közreműködésével két ekealjnyira becsülték a királyi emberek. Ezt követően a szomszédoktól és a Mezeunyek-i Lukács fia András részére összegyűlt, alább megnevezendő nemesektől vizsgálat útján megtudták az igazságot. E szerint az András által megmutatott határok az ő örökölt Mezeunyek birtokát Eghazasnyek birtoktól elválasztó régi és valós határok. Az említett szomszédok és nemesek a következők voltak: Tulus-i János fiai: István és Mihály, Felnyek-i Beke fiai: György és Miklós, akik az említett Miklós fiainak osztályos rokonai, Egyhazasnyek-i Belyd fia László, szintén osztályos rokon, Felnyek-i Damianus fia András, Detha-i Dénes fia János, ugyanoda valósi János fia Imre, valamint Tulus-i Almus özvegye, ill. Felnyek-i Folty (dict.) Péter özvegye, akik mindannyian András szomszédai, továbbá az erdélyi részeken lévő Hosdod-i János fia János, az Újvár m.-i Borsua-i Miklós fia Jakab, a Zemplén m.-i Zombor-i Péter fia János, Belse-i Chythe fia Mihály, Olzyneer-i Tamás fia Miklós, Horm-i Márton fia László, Kazmer-i Mykocha fia Péter, a Nógrád m.-i Darouch-i János fia Pál, a Borsod m.-i Waralya-i Imre fia Antal, Luka-i János fia Pál, Ceech-i Vgrinus fia Mátyás. A Miklós fiai: Dávid és Sándor által odavezetett, alább megnevezendő nemesek hitükre, a király és 405