Sebők Ferenc: Anjou–kori Oklevéltár. XLIV. 1360. (Budapest–Szeged, 2021.)

Documenta

698. 1360. júl. 20. Visegrád Bubeek István c., [I.] Lajos király (H) országbírója hírül adja: midőn máj. 23-án (in vig. fe. Penth. prox preterita) a bárókkal és az ország nemeseivel ítélőszéket tartott, színe e. megjelenve Chechyr-i Domokos fia János Dénes fia Imre és Cheb-i Péter fia Jakab ellenében bemutatott 6 oklevelet, ebből 3 a Lelez-i egyház konv.-jének a királyhoz intézett – annak parancslevelét is szószerint tartalmazó – oklevele, ugyanennyi pedig döntéshozó, kettő Vgrinus fia Miklós c. volt országbíró, a harmadik a király oklevele volt, amelyeket különböző időpontokban adtak ki. Ezek szerint Domokos fia János elmondta a királynak, hogy Dénes fia Imre és Péter fia Jakab [1359.] ápr. 29-én (f. II. prox. p. fe. B. Georgii mart., a. prox. elapso preteritum) őt és testvérét, Istvánt, miközben a Rascia ellen készülő királyi hadba akartak menni, a Zenthuslygete erdőben a közúton (libera via) haladtukban útonállók módjára megtámadták, és nyomorúságosan megcsonkították, István meghalt, ő pedig félholtan maradt a helyszínen, amint arról a királynak bemutatott vizsgálati oklevelek is tanúskodnak. A király megparancsolta a Lelez-i konv.-nek, hogy az alább megnevezendő királyi ember társaságában küldje ki tanúságtevőjét, akinek jelenlétéban a királyi ember Imrét és Jakabot Domokos fia János ellenében [1359.] okt. 6-ra (ad oct. fe. B. Mychaelis arch tunc venturas) a király jelenléte elé idézi, hogy személyesen – nem procurator útján – választ adjanak a fentiekre. A király az említett időpontra minderről jelentést kért a konv. oklevelében. A konv. a király parancsára Mocolya-i Barla királyi ember társaságában Pál testvért küldte ki tanúságtételre, akik visszatérve előadták, hogy [1359.] szept. 16-án f. II. prox. p. fe. Exalt. S. Crucis iam preteritum) Imrét és Jakabot Cheb birtokukon Domokos fia János ellenében okt. 6-ra a király jelenléte elé idézték válaszadásra, akik azonban a határnapon nem jelentek meg, és nem is küldtek senkit maguk helyett, amivel bírságot vontak magukra, holott Domokos fia János 6 napon keresztül várakozott rájuk Miklós c. országbíró színe e. utóbbi oklevele szerint. János a fenti módon megidézte őket [1359.] dec. 2-ára (ad 22. diem fe. fe. B. Martini conf.), majd [1360.] márc. 4-re (ad quind. diei Cynerum) a király jelenléte elé, a nevezettek azonban ekkor sem jöttek el, pedig [1360.] márc. 4-én János személyesen, [1359.] dec. 2-án pedig procurator-a, Gergely által a törvényes napokig várt rájuk – amint ez a király és Miklós c. okleveleiből kiderül –, és emiatt újabb bírságot vontak magukra. Az oklevelek bemutatása u. Domokos fia János a nevezettek részéről igazságot kért az oklevéladótól. Az országbíró erre írásban (scribendo) (l. 493. szám) felkérte a Lelez-i konv.-et, hogy az említett Mocolya-i Barla királyi ember társaságában küldje ki tanúságtevőjét, akinek jelenlétében a királyi ember Imrét és Jakabot Domokos fia János ellenében 3 m.-i vásáron idézze a király jelenléte elé válaszadás és az említett bírságok megfizetése céljából az utolsó idézés 15. napjára azzal, hogy ha ekkor sem jelennek meg, akkor az országbíró távollétükben fog végső döntést hozni az ügyben. A király minderről ugyanezen időpontra jelentést kért a konv. oklevelében. A határnapon, ti. júl. 2-án (15. die f. V. an. fe. Nat. B. Johannis 377