Sebők Ferenc: Anjou–kori Oklevéltár. XLIV. 1360. (Budapest–Szeged, 2021.)

Documenta

Vanchyk fia László és Bana fia András, továbbá To[rnolch]-i János fia István, Helmech-i Batiz fia László, Kystarnolch-i Bod fia Donch, ugyanoda valósi Péter fia Domokos, Nemeti-i Dénes fia László, Palyn-i Ramacha, Puksa-i Miklós és György, Baranya-i Pál fia István, továbbá Godolyas-i István fia Miklós, Kereztolch-i János fia másik Miklós, Zelemench-i András fia Mihály, Raath-i említett Andornuk fia Jakab, Locahaza-i Vaytech fia Péter, Ninay-i Miklós fia László, Narad-i Péter fia Tamás, ugyanoda valósi János fia Mátyás, Nemeti-i Dénes fia István, Pynkolch-i Demeter fia Bithou, Bartha-i Pál fia Lukács, Pulsa-i Domokos fia Pál, Palag-i János fia Pál, Thyba-i András fia Mihály, Porchol-i Miklós fia Vgrun, Baronya-i János fia Péter, az említett Kystarnolch-i Imre fia Bereck, Galych-i Bodou fia János, Vaykolch-i Bense fia Péter, Korchua-i Miklós fia Deseu és Homok-i László fia Jakab. Az Vngh m.-i szb.-k és a Lelez-i konv. oklevele szerint a m. nemessége számára Sándor Patak-i plébános, speciális királyi ember, valamint Dénes fia Gergely királyi ember által, a konv. tanúságtevőjének jelenléte mellett – akinek kiküldését a király oklevélben parancsolta meg – tartott congregatio-ján nemesek, közrendűek, papok és mások körében vizsgálódva – a király szó szerint átírt parancslevelének megfelelően – megtudták az igazságot. E szerint [1359.] ápr. 29-én (f. II. prox. p. fe. B. Georgii mart. tunc preteritum) János mr. famulus-a, István fia Jakab a maga famulus-aival és János mr. más famulus-aival – akiket az oklevelek név szerint tartalmaztak – uraik tudtával és általuk kiküldve, Zemlen és Lazun birtokokról kiindulva Chechyr-i Domokos fiait: Jánost és Istvánt – akik a királyi hadjáratra igyekeztek – Zenthes birtok Zentheslygete nevű erdejében a közúton (libera via) előre megfontolt szándékkal, útonállók módjára megtámadták, és rettenetesen megcsonkították, amibe István bele is halt, János pedig életveszélyesen megsebesülve, félholtan maradt hátra az erdőben. Erre a személyesen megjelent István fia Jakab úgy válaszolt, hogy ő a fentiekben teljesen ártatlan, és bemutatott 3, vizsgálatról szóló oklevelet, az egyik a szepesi kápt., a másik a Jazou-i konv., a harmadik Zemplén m. alispánjának és szb.-inak szintén [1359. évi] (in a. prox. transacto.) oklevele volt. Ezek közül kettő, a kápt. és a konv. oklevele egybehangzóak voltak, és úgy szóltak, hogy az oklevelekben megnevezett királyi emberek a kápt. és a konv. tanúságtevőinek jelenlétében – akiket a király írásos parancsára küldtek ki – nemesek és közrendűek körében vizsgálódva megállapították az igazságot. E szerint Drugeth Miklós c. fia János mr. és János nádor fia másik János mr. Domokos fiait: Jánost és Istvánt – akik a király hadjáratára akartak menni – famulus-aik – kiváltképpen István fia Jakab – által a közúton nem csonkíttatták meg, azaz a fentiekben mindannyian ártatlanok. A Zemlyn-i alispán és szb.-k okleveléből – amely a királyi parancslevelet szó szerint tartalmazta – pedig az derült ki, hogy Drugeth Miklós c. fia János mr. és János volt nádor fia másik János mr. előadták a királynak: Vngh m. összes nemese hamis sugallatra tette a fenti nyilatkozatot ellenük, miszerint ők számtalan jogtalanságot, károkozást és hatalmaskodást vittek végbe, valamint, hogy ők 359