Sebők Ferenc: Anjou–kori Oklevéltár. XLIV. 1360. (Budapest–Szeged, 2021.)

Documenta

ki Sumugy birtokra, és végezzenek a fenti ügyben vizsgálatot, majd Torna-i Egyedet és Jánost idézzék a király jelenléte elé, hogy megadják a fentiek okát, a konv. pedig tegyen minderről írásos jelentést. A konv. az említett Jakab mr. ítélőmr. társaságában János testvért küldte ki tanúságtételre, akik visszatérte u. Jakab mr. a tanúságtevő jelenlétében előadta, hogy Sumugy birtok szomszédai – Scepsy, Bodolo és Pedur birtokok lakosai – körében vizsgálódva megtudta az igazságot. E szerint Torna-i János fiainak az erdőben lakó jobbágyai nem Sumugy falun és vámján, hanem a Pedur birtokon keresztül haladó, és a Januk birtok felőli utat akadálytalanul használták, más, a Boldua folyó körül lakó jobbágyaik pedig egy másik utat, a Sumugy birtokon keresztül haladót használták, és a vámot is megfizették. A királyi ember azt is elmondta, hogy Egyed mr. bevallása szerint nem az említett folyó körül lakó jobbágyaiknak, hanem az erdőben élő jobbágyaiknak kellene használniuk a Sumugy-on keresztül vezető utat, és fizetniük a vámot, ők azonban a Pedur-on áthaladó utat használták, és sohasem fizettek vámot. Egyedet a királyi ember a helyszínen, testvérét, Jánost pedig távollétében [1359.] jan. 15-re (in quind. diei Strennarum) a király jelenléte elé idézte János mr. ellenében, hogy a fentiek okát megadják. Az oklevelek bemutatása u. Sándor fia János mr. úgy nyilatkozott, hogy bár a vizsgálat szerint Torna-i János fiainak az erdőben lakó jobbágyai nem Sumugy falun és vámján, hanem Pedur birtokon és a Januk birtok felé eső úton mindig szabadon és akadálytalanul közlekedtek, a Boldua folyó körül élő jobbágyaik viszont mindig Sumugy falun keresztül közlekedtek és a vámot is megfizették, Torna-i János fiai: Egyed mr. és János mégis az új út használatát rendelték el jobbágyaiknak, és ezért a még korábban vámot fizető jobbágyaik is elhagyták a régi utat, ezáltal a Sumugy-on és Januk-on szedett vámok olyan közelre kerültek egymáshoz, hogy csak egy mérföld van közöttük, ezért mind János fiainak jobbágyai, mind mások nem a János fiai által újonnan elrendelt utat, hanem a Sumugy-i v. a Januk-i vámon áthaladót kellene, hogy használják és a vámot megfizessék, ezért János fiai részéről igazságot kért Miklós c. országbírótól. Erre a személyesen megjelent Egyed mr. a maga és testvére, János nevében Konth Miklós nádor megbízólevelével azt válaszolta, hogy ők nem rendelték el új út használatát, hanem az az út, amelyet János mr. általuk létrehozott új útnak nevez, már régtől fogva létezik, és bárki akár jobbágyaik közül, akár mások azt használni akarta, vámfizetés nélkül megtehette, és Januk-on nem volt vámhely, bár a Januk-i nemesek egy bizonyos mocsár fölött hidat tartottak fönn, nem fizettek vámot, hanem csak hozzájárultak a híd fönntartásához (pretium dicti pontis dedissent atque soluissent nobilibus prenotatis). Mivel a felek beszámolói eltértek egymástól, és ezért újabb vizsgálat nélkül Miklós c. országbíró nem tudott döntést hozni, ezért írásban (scribendo) felkérte a fehérvári egyház kápt.-ját, hogy [1359.] ápr. 26-án és más napokon (VI. f. prox. p. fe. Passce d. prox. tunc ventura et aliis diebus ad hoc aptis) Lukács fia Lőrinc királynéi udvari ifjú (aule reginalis iuvenis), a királyi udvarból kiküldött speciális királyi ember társaságában küldje ki tanúságtevőjét, akik szálljanak ki az említett vámhelyekre és útra, a szomszédokat összehívva, a felek v. törvényes procurator-aik jelenlétében állapítsák meg, hogy az említett utat János fiai 250