Sebők Ferenc: Anjou–kori Oklevéltár. XLIV. 1360. (Budapest–Szeged, 2021.)

Documenta

467. 1360. május 16. Nagyszombat [IV.] Rudolf Au., Stájero. és Karintia hercege a közte és [IV.] Károly németrómai császár, cseh király között közvetítő és békét teremtő [I.] Lajos magyar király számára átadja valamennyi okiratot, amelyeknek maga v. elődei, illetve fivérei által Cseho.-ra és Morvaországra vonatkozóan hűbérjogon, avagy zálogosítás révén birtokában van. Ha pedig jövőben utódai találnának még ilyen dokumentumokat, azok mind veszítsék érvényüket és erejüket, egyetlen dokumentum kivételével, mely János morva őrgróftól származik, és azon katonai segítségnyújtást tartalmazza, amely [I.] Lajos magyar király közvetítésével Rudolf apja és János közötti megállapodáskor keletkezett. Der geben ist ze Tyerna an samztag nach dem Heiligen Auffarttag unsers herren nach Cristi gepürt tausentdreuhundert jaren darnach in dem sechczigisten jare. E.: ŠUA. v Praze. Archív Ceské Koruny. Listiny a listy 732. (Df. 287 473.) Hátoldalon korabeli kézírással: Renunciacio ducum Austrie super Regno et corona Boemie. K.: CD. Mor. IX. 128. (168. szám). R.: Lichnowsky IV. 170. szám. Megj.: Német nyelvű. A regesztát Skorka Renáta készítette. 468. 1360. máj. 17. Nagyszombat [I.] Lajos király (H) értesíti a váradi kápt.-t: László testvér Kolosmonostor (Á. 2.: Colosmonosthra, Má.: Kolosmonostra)-i apát elmondása szerint a monostor Egeres, Bogartelke (Á. 2.: Bogarthelek, Má.: Bogartelke) és Monustor (Á. 2.: Monosthor, Má.: Monostor) birtokainak, valamint más, kezükön lévő birtokaiknak hj.-ra és határ-elkülönítésre van szükségük. A király megparancsolja, hogy Boch (dict.) Jakab v. Zomorduk (Á. 2.: Zomordwk, Má.: Zomorduk)-i László v. Nadasd-i Lőrinc királyi ember társaságában küldje ki tanúságtevőjét, akinek jelenlétében a királyi ember az említett birtokokra kiszállva, a szomszédokat összehívva jelenlétükben azok valós és régi határai mentén hj.-t végez, határjeleket emel, majd az apátnak iktatja azokat a monostort megillető jogon örök birtoklásra, az esetleges ellentmondókat pedig az apát ellenében a király jelenléte elé idézi, aki minderről írásos jelentést kér. D. in Tyrnauia (Má.: Dirnavia), die domin. prox. p. fe. Asc. d., a. eiusdem 1360. Á.: 1. a 612. számú oklevélben. 2. a 613. számú oklevélben. Má.: a 612. számú oklevélben. (Az eltérő névalakokat zárójelben adjuk.) K.: Doc. Rom. Hist. C. XI. 495. (478. szám). R.: Erdélyi Okm. IV. 50. (37. szám). Ford.: Doc. Rom. Hist. C. XI. 495–496. (478. szám) (román nyelvű). 241