Sebők Ferenc: Anjou–kori Oklevéltár. XLIV. 1360. (Budapest–Szeged, 2021.)

Documenta

közreműködésével, a garamszentbenedeki (S. Benedictus de iuxta Gron) konv. tanúságtétele mellett az említett birtokokban lévő leánynegyedet 3 ízben próbálta törvényes úton visszavenni, Iwan pap mindhárom ízben tiltotta ezt, ezért a királyi emberek minden esetben megidézték Vgrinus fia Miklós c. volt országbíró színe elé, de ő nem jött el, és nem is küldött senkit maga helyett, ezért mindannyiszor bírságban marasztaltatott el. Majd Miklós c. országbíró ősi szokás szerint az említett birtokrészekbe királyi ember által, a garamszentbenedeki konv. tanúságtétele mellett bevezettette Miklóst, őt azonban Zekul (dict.) György azokból hatalmaskodva kizárta. Időközben Miklós c. országbíró elhunyt, és a király az országbírói honor-t Bebek István c.-nek adományozta, Zekul (dict.) György a hatalmaskodásért rárótt egy arany M. bírságra ítéltetett, a birtokrészeket pedig királyi ember által, a garamszentbenedeki konv. tanúságtétele mellett Miklósnak iktatta. Tá.: Bebek István országbíró, 1361. okt. 18. Dl. 41 494. (Múz. Ta. Nagy Imre.) 267. (1360. ápr. 7. e.) Vilmos az egri egyház prépostja, a király kápolnaispánja és titkos kancellárja zárt oklevele szerint korábbi, kötelezvényt tartalmazó nyílt oklevelében (l. 218. szám) foglaltak végrehajtását jún. 25-re halasztja. Eml.: a 650. számú oklevélben. 268. 1360. ápr. 7. Domokos fia László, Pál fia János, Patak város bírái, valamint Mátyás fia Tamás és Péter fia Miklós esküdtek, továbbá az összes polgár és hospes színe e. megjelenve egyik részről Ábrahám fia János és felesége, Ilona, másik részről Bokon-i Balázs és felesége, Margit, előbbiek előadják, hogy a Gergely fia Tamás és Toot (dict.) Márton földjei között elhelyezkedő [10 holdnyi?] szán[tó]földjeiket összes rokonaik és szomszédaik egyetértésével 11 ft. ........ dénárért eladják Balázsnak és Margitnak örök birtoklásra, ellentmondó nem lévén, szavatosság vállalásával. Ennek az örök emlékezetben való megszilárdítására a felek kérésére a jelen, pecsétjükkel ellátott nyílt oklevelet adják ki. D. 3. die fe. Resurr. d., a. eiusdem 1360. E.: Dl. 77 277. (Zichy cs. zsélyi lt. 219. 671. N.) Erősen vízfoltos. Hátoldalán 18. sz.-i kéz írásával tárgymegjelölés, kerek zárópecsét apró töredékei, szalagja. K.: Z. III. 172–173. (118. szám). R.: Z. VII./I. 179.; Hegyaljai oklevelek 140. (18. szám). 143