Sebők Ferenc: Anjou–kori Oklevéltár. XLIV. 1360. (Budapest–Szeged, 2021.)
Documenta
a felek között a jog rendje szerint, beleértve a mértéken felüli birtokvisszavétel ügyét is. D. in Wysagrad, 8. die termini prenotati, a. d. 1360. E.: Dl. 4933. (NRA. 36. 38.) Kissé vízfoltos. Hátoldalán kerek zárópecsét lenyomata. 192. 1360. márc. 18. Visegrád Bubeek István c., [I.] Lajos király (H) országbírója hírül adja: a nagyságos Zeech-i Miklós c., volt országbíró oklevele értelmében az ő jelenléte e. 1358. okt. 6-án (in oct. fe. B. Mychaelis arch. in a. d. 1358. preteritis) megjelenve Gugh fia Illés mr., az egri egyház kanonokja, valamint Eusi ~ Eusy-i Lőrinc fia I[stván] nevében apja, Lőrinc az esztergomi egyház kápt.-jának megbízólevelével Pezelnek-i László fia János ellenében – amint az Vgrinus fia Miklós c. volt országbíró okleveléből kiderül – előadták, hogy az említett Bihar m.-i Eusy ~ Eusi birtok őket, azaz Illést és Istvánt illeti örökség jogán, ennek azonban csak egyik felét bírják, a másik fele pedig László fia Jánosé (lehúzva: mr.-é), aminek ők tudni szeretnék az okát. Erre Pál fia Domokos, aki László fia János nevében a váradi egyház kápt.-jának megbízólevelével jött el, úgy válaszolt, hogy János az említett birtokféllel kapcsolatosan hatályos oklevelekkel rendelkezik, amelyeket az országbíró által kijelölendő időpontban kész bemutatni. Miklós c. úgy rendelkezett, hogy János az Eusi birtok felével kapcsolatos összes okleveleit [1359.] jan. 13-án (in oct. fe. Epiph. d. prox. tunc venturis) mutassa be színe e., a határnapon – Miklós c. időközben Ho. és Da báni méltóságát kapta meg a királytól – az ügyet a király oklevele révén [1359.] máj. 1-jére (ad oct. fe. B. Georgii mart.), majd amikor a király az országbírói honor-t Vgrinus fia Miklós c.-nek adta, ő szintén oklevél révén [1359.] okt. 6-ra (ad oct. fe. B. Michaelis arch. tunc venturas) halasztotta. A határnapon az országbíró színe e. megjelenve Illés, az egri egyház kanonokja és Lőrinc fia István nevében apja, Lőrinc az esztergomi egyház kápt.-jának megbízólevelével kérték az említett oklevelek bemutatását László fia Jánostól, aki bemutatott két oklevelet, az egyik [I.] Károly király (H) 1324. évi (a. d. 1324.), uralkodása hasonlóképpen 24. évében keletkezett privilegiális oklevele (l. Anjou-oklt. VIII. 574. szám ), a másik a várad-előhegyi Szt. István első vértanú-konv. 1326. évi (a. d. 1326.) zárt oklevele ( l. Anjou-oklt. X. 586. szám) volt. Az oklevelek elovasása u., mivel Gábor fia Tamás fia János és János mr., akkori egri scolasticus – akik nemzetségéből az említett Gugh fia Illés és Lőrinc magát és fiát, Istvánt származtatja – Johanca fia Imre fia Pétert, valamint fiait és testvéreit, ti. Miklóst, Lászlót, Barnabást, valamint Miklós fiait: Jánost és Lászlót, Miklóst, András germanus-át, továbbá ezen András fiát, Mátyást, valamint a király és a konv. oklevelében megnevezett más személyeket szavatolták, ezért Miklós c. országbíró László fia Jánost megkérdezte, hogy Tamás fia János, István fia János mr. és leszármazottaik közül él-e még valaki, és elő tud-e állítani valakit közülük Eusi birtok szavatolása céljából, aki úgy válaszolt, hogy István fia János mr. gömöri főesp. életben van, Tamás fia Jánosnak pedig van egy László nevű fia, és őket az országbíró által 104
