Sebők Ferenc: Anjou–kori Oklevéltár. XLIII. 1359. (Budapest–Szeged, 2023.)

Documenta

477 zárai polgárok és mások, felkért tanúk jelenlétében. Kiállította Forliuio-i Bonacursus [fia] Jakab császári közjegyző. E.: K. szerint a zárai lt.-ban odio samostana sv. Krševana kaps. XXIII. no. 575. K.: Smič. XII. 644–645. (485. szám). 1016. 1359. nov. 2. Visegrád [I.] Lajos király (H) színe e. megjelenve Mezewlok-i László fiai: Márton, István és Miklós, a királynéi udvar familiaris-ai hűséges szolgálataikért a Veszprém m.-i Nadasd birtokot kérték örökadományul, ami állításuk szerint az örökös nélkül elhunyt Chepanus fia Péter fia Istváné volt, így az ország régi szokása (consuetudo) szerint királyi adományozás alá tartozik. A király megfontolva az említettek szolgálatait, Erzsébet királyné (H) kérésére a birtokot összes haszonvételeivel és tartozékaival együtt új adomány címén (nove donationis nostre titulo) nekik adományozza örök birtoklásra, mások jogának sérelme nélkül. A király az oklevél visszahozatala esetén privilégium kiadását ígéri. D. in Visegrad, 2. die fe. OO. SS., a. d. 1359. Á.: I. Lajos király, 1366. márc. 23. Dl. 94 094. (Festetics lt. Sallér cs. lt. 82. 6.) Megj.: Á. szerint a király gyűrűspecsétjével volt megerősítve. 1017. 1359. nov. 2. Visegrád [I. Lajos király] 1359. nov. 2-i, Visegrádon (sabb. prox. p. fe. OO. SS. hic in Wyssegrad, a. d. 1359.) kiadott nyílt oklevele szerint a király a Vasvár m.-i, a Raba folyó mellett fekvő Zecheud – más néven Lapsa – birtokot, ami az örökös nélkül elhunyt Simoné (lehúzva: János) volt, összes haszonvételeivel és tartozékaival együtt Kolta-i János fia Jánosnak és testvérének, Györgynek adta örök birtoklásra. Tá.: Bebek István országbíró, 1362. máj. 10. VAML. Vasvári kápt. Litt. instr. 1150. 68. 1. (Df. 262 607.) Má.: AL. Sennyey cs. lt. Oklevelek 23. 4. (Df. 253 105.) (18. sz.-i egyszerű Má.-ban.) R.: Kóta 49. (125. szám) (Tá. alapján). 1018. 1359. nov. 3. Visegrád [I.] Lajos király (H) értesíti az összes főpapot, bárót, c.-t, várnagyot, nemeseket, officialis-okat és más különböző status-ú és conditio-jú elöljárókat, a városok és szabad falvak rector-ait, bíráit és falunagyjait: az ország régi szokása (consuetudo) szerint az összes nemes és birtokos jobbágyaik és birtokaikon jobbágy módjára tartózkodó birtoktalan serviens-eik felett mindenféle ügyben – kivéve a lopást, útonállást és a bűncselekményeket – ítélkezhetnek. A király megparancsolja a címzetteknek, hogy Sumus-i György fia János fia Péter és testvérei jobbágyai és birtoktalan serviens-ei felett, akik más jobbágyaik módjára élnek birtokaikon, a fent említett esetek