Sebők Ferenc: Anjou–kori Oklevéltár. XLIII. 1359. (Budapest–Szeged, 2023.)

Documenta

373 797. 1359. aug. 27. A pozsonyi egyház kápt.-jának színe e. megjelenve Beluatha-i Gyurk fia Pál előadja, hogy Beluatha birtokon leányjog (ius puellare) címén leánytestvérének, Klárának ad egy másfél holdnyi sessio-t, amely a birtok É-i részén fekszik az ő curia-jával szemben a víz mellett, a Szt. Péter-egyház felől a felső részen, és amelyet Myketheluke-nek hívnak a birtok más földjein. A leánynegyedet összes haszonvételeivel együtt adja leánytestvérének örök birtoklásra úgy, hogy a földeket a birtokból egy helyen, v. több különálló részen is kihasíthatja. Ha Pál a jelenleg kezén nem lévő birtokait vissza tudja szerezni, akkor a leánynegyedet azokból is tartozik kiadni pereskedés nélkül. Mindezeket Pál önként vállalta. Ennek az örök emlékezetben való megszilárdítására a kápt. Klára részére a jelen, autentikus függőpecsétjével ellátott, chirographált privilegiális oklevelet adja ki. D. in oct. fe. B. regis Stephani, a. d. 1359. E.: PLE. Pozsonyi kápt. országos lt. 14. 2. 14. (Df. 261 246.) Hártya. Felül chirographált. Kissé vízfoltos. Hátoldalán 18. sz.-i kéz írásával tárgymegjelölés, függőpecsétje elveszett. 798. 1359. aug. 27. István prépost és a Sagh-i premontrei rendi Boldogságos Szűz-monostor konv.-jének színe e. megjelenve Demien-i István fia Miklós bemutatta a konv. nyílt oklevelét (l. Anjou-oklt. II. 709. szám), kérve annak a konv. pecsétjével megerősített privilegiális oklevelében történő átírását, amit az a jelen, autentikus pecsétjével ellátott privilegiális oklevéllel teljesít. D. in oct. fe. B. regis Stephani, a. d. 1359. E.: Dl. 69 242. (Kubinyi cs. lt. 56.) Hártya. Kissé vízfoltos. Hátoldalán 18. sz.-i kéz írásával tárgymegjelölés, függőpecsétje elveszett. 799. 1359. aug. 27. Jakab zágrábi prépost, István zágrábi püspök lelkiekben általános vicarius-a hírül adja: Nagy (Magnus) Dénes fia Miklós anyja, Péter [leánytestvére], Draska úrhölgy utasítására és egyetértésével Nuzlinus fia Péter c.-től a leánynegyed kiadását kérte. Erre Péter c. önként neki adta Gombo[rewo] birtokot régi határjelei között örök birtoklásra. Ennek tanúságtételéül a prépost a jelen, pecsétjével ellátott oklevelet adja ki. D. in oct. fe. S. regis Stephani, a. d. 1359. E.: Dl. 35 870. (MKA. Collectio Kukuljevicsiana.) Erősen vízfoltos és szakadozott. Hátoldalán 18. sz.-i kéz írásával tárgymegjelölés, zöld színű sodraton törött függőpecsét. Má.: Ue. jelzet alatt. (15. sz.-i Má.-ban.) K.: Smič. XII. 611. (459. szám). R.: Bónis–Balogh 138. (1263. szám). Megj.: A [ ] közötti részek a Má. alapján történt kiegészítések.