Sebők Ferenc: Anjou–kori Oklevéltár. XLIII. 1359. (Budapest–Szeged, 2023.)

Documenta

30 birtokait férfi rokonai módjára örökölhetik örök birtoklásra a jelen oklevél tanúságtétele szerint. D. Bude, a. d. 1359., II. Id. mensis Ian. Á.: a 125. számú oklevélben. K.: Bory 107–108. (14. szám). Megj.: Az oklevél vélhetően hamis mivoltának indoklását l. a 125. számú oklevélnél. 30. 1359. jan. 12. Eger Miklós egri püspök színe e. megjelenve egyik részről Biri-i János fia Tamás mr., másik részről István fia Lachk, Lapispathak-i Bodon fia Desew fiai: Miklós, Loránd, Péter és János famulus-a és procurator-a urai nevében, előbbi előadja, hogy azokban a perekben, amelyeket Nogsemien-i Wbul fia Gergely néhai feleségének, Lapispathak-i Woyth leányának, az ő nagyanyjának leánynegyede ügyében indított Desew fiai ellenében, a nevezettek fogott bírák döntőbíráskodása nyomán 70 királyi ft. készpénz elégtételt fizettek, amivel ő elégedett, ezért őket felmenti ezzel kapcsolatos kötelezettségük alól a jelen oklevél által, és irántuk szavatosságot vállal. A püspök kéri a jelen oklevél kápt.-ja általi megerősítését. D. Agrie, 5. die oct. fe. Circ. d., a. eiusdem 1359. E.: Dl. 51 835. (Kállay cs. lt. 1300. 1240.) Papír. Kissé szakadozott. Hátoldalán 18. sz.-i kéz írásával tárgymegjelölés, mandorla alakú pecsét töredékei. K.: AO. VII. 542–543. (292. szám). R.: Kállay II. 70. (1315. szám). 31. 1359. jan. 12. [A nyitr]ai [egyház kápt.-ja] hírül adja: Gergely Vaska-i főesp., a [király] káplánja [és] ........ királynéi udvari lovag, akiket [elefánti] Márton fia István halála körülményeinek kiderítésére küldtek ki a királyi udvarból (curia), a kápt. színe e. Kozma mr., a kápt. éneklőkanonokja, tanúságtevő jelenlétében előadják: a király parancsára az összes nemesek számára jan. 10-én (f. V. prox. p. fe. Epiph. d. iam preteritum) Nytria-n tartott congregatio generalis-on kivizsgálták, hogy Elephant-i Márton fia Istvánt ki ölte meg. Arra jutottak, hogy ugyanezen Elephant-i Mátyás fia Mátyás István halálában ártatlan, és a királyi udvarban méltatlanul érte ez a vád. D. 3. die ipsius inquisitionis, a. d. 1359. E.: Dl. 4822. (NRA. 1671. 81.) Hártya. Csonka. Kissé vízfoltos. Hátoldalán kerek pecsét körvonala. K.: AO. VII. 544. (293. szám). Megj.: Az ügy Nyitra m.-i mivolta miatt az oklevél kiadójaként a nyitrai kápt. valószínűsíthető.