Sebők Ferenc: Anjou–kori Oklevéltár. XLIII. 1359. (Budapest–Szeged, 2023.)

Documenta

250 kétszeres összegben tartozik neki és a perbeli ellenfélnek megfizetni. A határnapon – Miklós c.-nek a király időközben Ho. és Da (regna) báni honor-ját adományozta, az országbírói honor pedig üresedésben volt – Imre az oklevelek bemutatása céljából nem jelent meg a király jelenléte e., és nem is küldött maga helyett senkit, holott Máté várt rá, és a 18 M. kétszeresét sem fizette meg, ezért a király Imrét az oklevelek bemutatásának mellőzése miatt a szokásos bírsággal, a fizetés elmulasztása miatt pedig annak kétszeres összegben való megfizetésével sújtotta. Máté ezt követően bemutatta az országbírónak a Jazou-i konv. 1341. jan. 13-i (in oct. fe. Epiph. d., a. eiusdem 1341.) nyílt oklevelét (l. Anjou-oklt. XXV. 32. szám). Az oklevél elolvasása u. Máté az országbírótól Imre részéről igazságot kért. Mivel az említett nyilatkozattétel idején Zeech-i Miklós c. országbíró jelenléte e. Petenye fia Máté Heym és Sadan birtokokból kérte a részét Tamás fia Imrétől, aki pedig úgy nyilatkozott, hogy Heym birtokon már megosztozott Mátéval, Sadan birtokot viszont vásárlás címén magáénak mondotta, erről oklevelek bemutatását vállalta, ezeket azonban a fent említett 3 időpont egyikén sem mutatta be, a király jelenléte e. nem jelent meg, és nem is küldött maga helyett senkit, a Jazou-i konv. okleveléből pedig az tűnik ki, hogy Heym birtokot és másokat, amelyek Petenye fiait, valamint Tamás fiait: Beke-t és Imrét illetik – kiváltképpen Sadan birtokot – a felek vállalása szerint 2 egyenlő részre kellett osztaniuk, továbbá mivel az ország szokása (consuetudo) szerint ha valaki okleveleinek bemutatását 3 ízben elmulasztja, akkor már nem élhet további ellentmondással, Tamás fia Imre pedig az említett időpontokban nem mutatta be okleveleit, az országbíró a főpapokkal, bárókkal és az ország vele együtt ítélőszéket tartó nemeseivel úgy döntött, hogy a Jazou-i konv. az alább megnevezendő királyi emberek társaságában küldje ki tanúságtevőit Heym és Sadan birtokokra, ahol a szomszédokat összehívva jelenlétükben a királyi emberek a rokonság okán osszák azokat 2 egyenlő részre a Jazou-i konv. említett megegyezést tartalmazó oklevele értelmében, majd iktassák Máténak a neki jutott részeket határjelekkel elválasztva, Imre és bárki más ellentmondását figyelmen kívül hagyva, örök birtoklásra. Ha valaki a Máténak iktatott részekről úgy gondolja, hogy azokban jogai vannak, igazát a jog rendje szerint keresheti. Az országbíró írásban (scribentes) (l. 268. szám) felkérte a Jazou-i konv.-et, hogy Zebes-i Churke (dict.) Miklós fia László királyi ember társaságában ápr. 8-án és más szükséges napokon (f. II. prox. p. domin. Judica prox. tunc ventura et aliis diebus sufficientibus) küldje ki tanúságtevőjét az említett Heym és Sadan birtokokra, akinek jelenlétében a királyi ember végezze el a fentieket, majd a konv. minderről május 1-jére (ad oct. fe. B. Georgii mart. tunc venturas) tegyen a királynak írásos jelentést. A határnapon az országbíró jelenléte e. megjelenve Petenye fia Máté bemutatta a Jazou-i konv.-nek a királyhoz intézett ápr. 15-i jelentését (l. 293. szám). Az országbíró a bemutatott oklevél alapján az említett felosztást törvényesnek fogadja el, és Heym és Sadan birtokok Ny-i felét összes haszonvételeikkel és tartozékaikkal, továbbá a Lanch birtok felőli résszel, a fent említett határok között, az említett egyház felével Máténak, a birtokok másik felét pedig a perbeli ellenfélnek ítéli örök birtoklásra, mások jogának sérelme nélkül. Ennek az örök emlékezetben történő megszilárdítására Máténak a jelen, autentikus függőpecsétjével ellátott privilegiális oklevelet adja ki. D. in Wissegrad, 20. die oct. fe. B. Georgii mart. predictarum, a. d. 1359.