Sebők Ferenc: Anjou–kori Oklevéltár. XLIII. 1359. (Budapest–Szeged, 2023.)
Documenta
205 tartozékaival – Miklós fiai: Miklós és Ferenc ellentmondását figyelmen kívül hagyva – György mr. feleségének kellett iktatniuk örök birtoklásra, mások jogának sérelme nélkül, majd az erről szóló jelentést a felek [1359.] jan. 13-ra (ad oct. fe. Epiph d. prox. tunc venturas) tartoztak Zeech-i Miklós c.-nek visszavinni. A határnapról a jelentés tárgyalását a király halasztást tartalmazó oklevele (l. 38. szám) értelmében – mivel a király Zeech-i Miklóst Ho. és Da bánjává nevezte ki, az országbírói honor-t pedig Miklós c. kapta meg – az ügy máj. 1-jére (ad presentes oct. fe. B. Georgii mart.) jutott. A határnapon az országbíró színe e. megjelenve egyik részről Pál fia Miklós György mr. felesége nevében váradi kápt. megbízólevelével, másik részről Ferenc a maga, testvére, Miklós nevében pedig Miklós fia János a Lelez-i konv. megbízólevelével bemutatták a kápt. fentiekről szóló jelentését. E szerint a kápt. Zeech-i Miklós c. országbíró oklevele értelmében [1358.] nov. 8-án Chak és Kelench királyi emberek társaságában tanúságtevőket küldött ki, akik visszatérve előadták, hogy Gyure birtok negyedét a fennmaradó háromnegyedtől elválasztva, sessio helyekre osztva György mr. feleségének iktatták örök birtoklásra, ellentmondó nem volt. A fennmaradó háromnegyedet Miklós fiainak akarták hagyni azzal, hogy [1359.] jún. 22-én (in quind. fe. Penth. prox. venturi) a birtok usualis földjeit és más haszonvételeit hasonló arányban fogják felosztani egymás között. Az oklevél bemutatása u. a felek az említett felosztáshoz királyi és kápt.-i emberek kiküldését kérték, ezért az országbíró felkéri a kápt.-t, hogy jún. 22-én a felperes úrhölgy részéről kiszálló Darah-i Mihály fia Chak v. Tyuissed-i János fia János v. Tykukh-i Deseu v. Kyth-i Péter, ill. az alperes Miklós fiai oldaláról megjelenő Abraham-i Gál fia Mihály v. Vyfalu-i János fia János v. Romnya-i Kelench v. Leztolch-i Péter fia István v. Banouch-i János királyi emberek társaságában küldje ki tanúságtevőit Gyure birtokra, ahol a felek v. törvényes procurator-aik, valamint a szomszédok jelenlétében az usualis földeket osszák 4 egyenlő részre, majd ebből egyet határjelekkel elválasztva iktassanak az úrhölgynek örök birtoklásra, Miklós fiainak ellentmondását figyelmen kívül hagyva, mások jogának sérelme nélkül, a fennmaradó 3 részt Miklós fiainak hagyva. A kápt. minderről okt. 6-ra (ad oct. fe. B. Mychaelis arch. prox. affuturas) tegyen a királynak írásos jelentést. D. in Vissegrad, 8. die oct. fe. B. Georgii mart. predictarum, a. d. 1359. E.: Dl. 38 177. (Ujhelyi cs. lt.) Papír. Vízfoltos és szakadozott. Hátoldalán azonos kéz írásával tárgymegjelölés, benne Zeedahel névalak, kerek zárópecsét töredékei, szalagja, az oklevél bal felső sarkán átfűzött sodraton vörös viaszba nyomott pecsét. 413. 1359. máj. 8. Visegrád Vgrinus fia Miklós c., [I.] Lajos király (H) országbírója azt a pert, amelyet a király halasztást tartalmazó oklevelének (l. 335. szám) megfelelően egyik részről Cantor (dict.) Bereck és Loránd felperesek – akiket testvérük, Cantor (dict.) János képviselt a váradi egyház kápt.-jának megbízólevelével –, másik részről Kallo-i István fia István mr., Mochola-i Marcell fia Péter fia Nilaas (dict.) János és Saswar-i Kopaz
