Sebők Ferenc: Anjou–kori Oklevéltár. XLIII. 1359. (Budapest–Szeged, 2023.)

Documenta

148 mondta, említett falu, meder, Hannusuagasa (Hannuswagasa) birtok, 2 folyó összefolyása, amelyeket Miklós mr. Nyrlyzpataka (Nyrlezpataka)-nak mondott, Péter mr. azonban a bal felőlit Nyrlyzpataka (Nyrlepataka)-nak, a jobb felőlit pedig Tothrednek-nek nevezte, újonnan alapított falu, amit Miklós mr. Dettheluagasa (Detthelwagasa)-nak mondott, említett folyó, említett falu vége, említett folyó, hegy az említett falu végén, erdők, hegy, amit mindkét fél Nyrlezhege-nek nevezett, Péter mr. szerint az itt lévő határjelek az ő és Miklós mr. birtoka között véget érnek. A felek a közöttük vita tárgyát képező földet 12 ekealjnyira becsülték. A vitatott földeken 3 fakápolnát találtak temetővel és egyet anélkül, továbbá 4 felyulchapomolon (dict.) malmot, amelyek felülről folyó vízzel voltak meghajtva, amelyek értékének becslését a királyra és Miklós c.-re bízták. Az oklevelek elolvasása u. Zeech-i Miklós c. országbíró a főpapokkal, bárókkal és az ország vele együtt ítélőszéket tartó nemeseivel úgy ítélte meg, hogy a valós határok megállapításhoz királyi emberek és az egri egyház kápt.-ja tanúságtevőinek kiküldésére van szükség, ezért írásban (litteratorie scribendo) felkérte a kápt.-t, hogy mindkét fél részére küldje ki tanúságtevőit, akiknek jelenlétében Domokos, a szepesi egyház prépostja v. Kelemen Sarus-i plébános, a királyné káplánja v. Debreu-i Miklós mr., Miklós c. albírája v. Isiph (Isyph) alnádor, Scepus-i várnagy v. Frank fia Mihály Sarus-i c. és várnagy, a curia-ból kiküldött királyi ember [1358.] ápr. 8-án és az azt követő napokon (in oct. fe. Passce d. prox. tunc venturis et aliis diebus ad hoc aptis et congrue sufficientibus) kiszállnak a vitatott földrészekre, a szomszédokat összehívva, a felek v. törvényes procurator-aik jelenlétében [IV.] László király Sous (dict.) Miklós v. procurator-a által a helyszínen bemutatott privilégiuma szerint először Sous (dict.) Miklós, majd Péter mr. mutassák meg a Rednek folyót, majd a felek távozzanak a helyszínről, és a királyi emberek állapítsák meg a szomszédok körében, hogy melyik a Rednek folyó a valóságban. Ezt követően az általuk megmutatott Rednek folyó mentén haladjanak a Moglouch hegyig. Ha a szomszédok nem tudják eldönteni, melyik a Rednek folyó, v. egy másik folyót neveznek meg ilyen néven, akkor attól menjenek el a Moglouch hegyig, és döntsék el, hogy a felek, v. a szomszédok által mutatott folyó mentén lehet megközelíteni a Maglouch (Moglouch) hegyet, majd az egri egyház kápt.-ja [1358.] máj. 1-jére (ad oct. fe. B. Georgii mart. tunc prox. venturas) tegyen a királynak minderről írásos jelentést. A határnapon az országbíró jelenléte e. megjelenve egyik részről Paharus (dict.) Péter mr., másik részről Henrik fia János Sous (dict.) Miklós nevében a Jazou-i konv. megbízólevelével bemutatták az egri egyház kápt.-jának a királyhoz intézett jelentését. E szerint a felek Kapy és Sowar birtokok határait illetően nem értettek egyet. Mivel Miklós c. országbíró a főpapok, bárók és az ország vele együtt ítélőszéket tartó nemesei szerint a biztos határok megállapításához királyi ember és az egri kápt. tanúságtevőjének kiküldésére van szükség, ezért Zeech-i Miklós c. írásban (litteratorie scribendo) felkérte az egri kápt.-t, hogy küldje ki tanúságtevőjét, akinek jelenlétében János, a Kw-i egyház prépostja, al-kápolnaispán, a királyi curia speciális kiküldöttje [1358.] júl. 1-jén (in oct. fe. Nat. B. Johannis Bapt. tunc venturis) kiszáll a vitatott földrészekre, a szomszédokat összehívva, a felek v. törvényes procurator-aik jelenlétében, [IV.] László király Sous (dict.) Miklós v. procurator-a által a helyszínen bemutatott privilégiuma szerint elválasztja egymástól Sowar és Kapy birtokokat