Papp Róbert: Anjou–kori Oklevéltár. XLII. 1358. (Budapest–Szeged, 2017.)
Documenta
meger ̋ os f�gg ̋ osít meg. Kelt Mikosíti az említett oklevelet, amelyet kett ̋ opecsétjével er ̋ l�s kalocsai érseknek, a királyi aula kancellárjának keze által, a. d. 1358., pridie Id. mensis Febr., uralkodásának 17. évében. Mikl�s lévén az esztergomi érsek, egyben ua. m. �r�k�s c.-e, Vgolinus a spalat�i érsek, Mikl�s az egri, Demeter a váradi, Domonkos az erdélyi, Lászl� a veszprémi választott, István a zágrábi, Tamás a csanádi, Kálmán a gy ̋ ori, Mihály a váci, Péter a boszniai, István testvér a nyitrai, Tamás a szerémi, Balázs a knini p�sp�k; Konth Mikl�s a nádor, a kunok bír�ja, András az erdélyi vajda és Zonuk-i c., Zeech-i Mikl�s c. az országbír�, Cykou mr. a tárnokmester, Leustachius a szlav�n, Mikl�s a Machou-i bán, Leukus az asztalnok-és pohárnokmester, Dénes a lovászmester, Tamás az ajt�náll�mester, továbbá M�ric fa: Simon a pozsonyi c. A. E.: Dl. 4713. (MKA. Acta Paulinorum, Szerdahely 1. 3.) Hártyán, az oklevél hajtásainál vízfoltos, sér�lt; alján piros és z�ld selyemzsin�ron f�gg ̋ ospecsét t�redékei. o kett ̋ Má.: Ua. szám alatt, mint E. (Újkori egyszer ̋u Má.) K.: AO. VII. 39-41. (24. szám). (Az 1335. évi oklevelet nem k�zli.) Megj.: A Má.-ban és a K.-ban az eredeti oklevél sér�lések miatt olvashatatlan részei hiánytalanul megtalálhat�ak. 112. 1358. febr. 12. [I.] Lajos király (H, Da, C, Ra, Se, G, L, Cu, Bu, princ. Sal., mont. S. Angeli dom.), miután az Erzsébet anyakirályné által Szt. Klára rendje számára Óbudán alapított Boldogságos Sz ̋uz-kolostor n ̋ otte a budai kápt.-nak azt az 1355. márc. ovérei bemutatták el ̋ 15-én kelt privilegiális oklevelét, amelyben Magyar (dict.) Pál �zvegye, Margit nemes asszony a nevezett kolostornak adományozta a Tisza mellett, Budrugh m.-ben fekvo ̋ Adurian birtokot, kérés�kre a nagyobb biztonság érdekében privilegiálisan átírja és f�gg ̋ osíti a sz�ban forg� iratot. Kelt Mikl�s kalocsai érseknek, a királyi o pecsétjével meger ̋ aula kancellárjának keze által, a. d. 1358., pridie Id. Febr., uralkodásának 17. évében. Mikl�s lévén az esztergomi érsek, egyben ua. m. �r�k�s c.-e, Vgolinus a spalat�i érsek, Mikl�s az egri, Demeter a váradi, Domonkos az erdélyi, Mikl�s a pécsi, István a zágrábi, Tamás a csanádi, Kálmán a gy ̋ ori, Péter a boszniai, Mihály a váci, István testvér a nyitrai, Tamás a szerémi, Balázs a knini, Lászl� a választott veszprémi p�sp�k; [Konth] Mikl�s a nádor, a kunok bír�ja, Cykou mr. a tárnokmester, András az erdélyi vajda és Zonuk-i c., Zeech-i Mikl�s c. az országbír�, Mikl�s a macs�i, Leustachius a szlav�n bán, Leukus az asztalnok-és pohárnokmester, Dénes a lovászmester, Tamás az ajt�náll�mester, továbbá M�ric fa: Simon a pozsonyi c. A. E.: Dl. 4718. (MKA. Acta eccl. ord. et mon. V. Buda 28. 17.) Hártyán; alul I. Lajos király 1364. febr. 28-i keltezés ̋u meger ̋ o záradéka; hátlapján azonos kézírással tárgymegjel�lés; alul piros zsin�rokon egy osít ̋ ép és egy t�r�tt f�ggo ̋ pecsét. Má.: ŠA. Bratislava (Pozsony). Kolostori lt. t�redékei. 210. (Df. 250 316.) Újkori egyszer ̋u Má. K.: Katona, Hist. crit. X. 236-238. (Az 1355-ben kelt oklevél sz�vegét a hivatkozott helyen nem r�gzíti.); F. IX/2. 668-671. (329. szám). 113. 1358. febr. 12. A gy ̋ ori kápt. jelenti [I.] Lajos királynak (H), hogy a jan. 19-i parancslevelében (l. 49. szám) foglaltaknak eleget téve kik�ldte tan�ját a néhai Mikl�s olvas�kanonok unoka�ccse (nepos), János mr. kanonok személyében [Karcha-i] Jakab fa: Mikl�s királyi emberrel, akik febr. 9-én (f. VI. prox. an. fe. B. Scholastice virg. prox. transactum) a Challokuz-i ker�letben (districtu) az értes�léssel rendelkezok ̋ – k�l�n�sen Karcha birtok szomszédai – k�rében lefolytatták a kért vizsgálatot. Visszatérve jelentették, hogy amikor Karcha-i: Lászl� fa János fa: János, Pál fa: Mikl�s, Peteu fa: Mihály a maguk Karcha birtokának határait a szomszéd birtokosok tudta nélk�l megjáratták, Warkon-i Lothardus fa János fanak: Istvánnak, Lothardusnak, Mikl�snak és Amadénak (Omodeus) szintén Karcsa nev ̋u birtokáb�l számos részt elfoglalván azokat sz�ban forg� saját birtokukhoz kapcsolták. D. 4. die inquisitionis supradicte, a. d. 1358. 65
