Papp Róbert: Anjou–kori Oklevéltár. XLII. 1358. (Budapest–Szeged, 2017.)

Documenta

Tamás a szerémi, János a knini, Bertalan a traui, Demeter a nonai, Bálint a makarskai, István a farai, Máté a sebenicoi, Mihály testvér a scardonai, Portiva a zengg-i, Radozlaus a korbáviai p�sp�k; Konth Mikl�s a nádor, András az erdélyi vajda, Zech-i Mikl�s c. az

országbír�, Leustachius a szlav�n királyság bánja, János egész Dalmácia és Horvátország bánja, Mikl�s a Machou-i bán, Cykow a tárnokmester, Dénes a lovász-, Leukus az asztalnok-és pohárnokmester, és Simon a pozsonyi c. A. E.: Dl. 41 374. (M�z. Ta. Szilágyi) Hártyán, alul f�gg ̋opecsét felf�ggesztésére szolgál� bevágások. Tá.: Bebek István országbír�, 1367. máj. 16. Dl. 41 715. (M�z. Ta. Szilágyi) K.: – R.: F. IX/2. 689. (342. szám). 1269. 1358. nov. 11. Az egri egyház kápt.-ja emlékezet�l adja: a színe e. megjelent Malah-i Cynege (dict.)

Mikl�s c. és fa János bemutatták Konth Mikl�s nádor (H) parancslevelét (l. 1260. szám), amelynek engedelmeskedvén levéltáráb�l el ̋

okereste és átírta saját, 1330-ban kelt privilégiumát (Anjou-oklt. XIV. 35-36. [51. szám]), majd pediglen az eredetit visszahelyezte oklevéltárába. D. in fe. B. Martini conf., a. d. 1358. E.: Dl. 57 084. (Dancs cs. lt.) Hártyán; hátlapján k�zépkori és �jkori kézírásokkal tárgymegjel�lés; rányomott pecsét lenyomata. K.: – R.: Abaffy-Dancs-Hanvay 48. (70. szám). 1270. 1358. nov. 11. A Saag-i konvent e. – miként annak 1358. nov. 11-én (in die fe. B. Martini conf., a. d. 1358.) kiállított oklevele tan�sítja – egyik részr ̋ol Borfew-i István fai: Tamás és Beke, a másik részr ̋

ol pedig Nadasd-i Lukács (Lucasius) fai: Moch, Benedek és Lachk megjelenvén el ̋

obbiek kinyilvánítják, hogy fogott bírák révén olyan egyezségre jutottak, miszerint Lukács fai mentesítik István fait az országbír� és a királyság más bír�i e. Lyutas

birtok �gyében, s a nevezett birtokot az uralmukban hagyják. István fai pedig a Lukács faival szemben kiállított ítéletleveleiket hatálytalanítják. Tá.: Kont Mikl�s nádor, 1364. febr. 24. Dl. 41 566. (M�z. Ta. 1893. 15.) K.: – 1271. 1(358. nov. 12. ?) Zágráb Leustachius, egész Szlav�nia (totius regni Sclavonie) [I.] Lajos király (H) által kinevezett általános vicarius-a emlékezet�l adja: a zágrábi Gréc város alatti k�lvárosban (in suburbio civitatis Grecensis de Zagrabia) a királyi palota alatt, att�l Dé-re fekvo ̋ telket (fundus curie) egykor Mikl�s, korábbi szlav�n bán a maga lakhelyé�l elfoglalta és azt maguknak a k�vetkez ̋

o bánok is visszatartották, ám most a néhai Mykch szlav�n bán fa:

István más peres okb�l kifoly�lag a színe elé vezetett zágrábi polgárok hites tan�ságával e telket a magáénak vallotta, minthogy apja Zágráb városnak, a király és a bán e. bemutatott oklevele szerint Gratiole (abl.) polgárt�l megvásárolta. Ebb ̋

ol kifoly�lag a sz�ban forg� telket minden tartozékával és jogával egy�tt királyi parancs (l. 1235. szám) nyomán, az uralkod� nevében Istvánnak és �r�k�seinek hagyja teljes jog� birtoklásra. Errol ̋ Leustachius a vicariatus-i f�gg ̋opecsétjével ellátott privilégiumot ad ki István számára.

D. Zagrabie, f. II. prox. p. fe. B. Emerici ducis et conf., a. d. 1[358?]. E.: MTA. Kvt. Kézirattár 139. (Df. 243 784.) Hártyán, foltos, az évszámnál kiszakadt; alul a f�gg ̋ope

csét felf�ggesztésének bevágott helyei, a pecsét elveszett; hátlapján k�zépkori és �jkori kézírásokkal tárgymegjel�lések. K.: AO. VII. 486-487. (257. szám). R.: Halász É., Szlav�n 145-146. (240. szám). 468