Papp Róbert: Anjou–kori Oklevéltár. XLII. 1358. (Budapest–Szeged, 2017.)
Documenta
1256. 1358. nov. 9. Eger Mikl�s egri p�sp�k emlékezet�l adja: engedvén Ricolphus mr. kérésének az ̋ o Thorkua lya ∼ Torkualya birtokán találhat� egyházat kivette a k�zvetlen f ̋ oesp.-i joghat�ság al�l, és �náll� plébániai rangra emelte, s mindek�zben még olyan kegyet is gyakorol, hogy miszerint azt a budai számítás� 3 és fél M.-t, amelynek évenkénti Egerben t�rténo ̋ megfzetését a Szt. János p�sp�ki székesegyház, ill. a p�sp�kség részére a nevezett birtok tizede címén vállalták a plébániai egyházr�l rendelkez ̋ o, számukra kiadott korábbi p�sp�k privilégiuma tan�sága szerint, tekintve, hogy a nagy távolság miatt veszélyes és k�r�lményes e pénz�sszeggel k�zlekedni, azt ezent�l a Sarus m.-i p�sp�ki tizedszed ̋ onek tartoznak megadni a mondott egyházker�let alesp.-ének jelenlétében, aki err ̋ol minden alkalommal nyugtáz� levelet k�teles kiállítani a fzetséget átvevo ̋ mindenkori p�sp�ki tizedszedo ̋ pecsétjének igazolásul szolgál� ráhelyezésével. D. Agrie, f. VI. prox. an. fe. B. Martini conf., a. d. 1358. E.: Dl. 68 914. (Berzeviczy cs. berzevicei lt. 168.) Hártyán, foltos; hátlapján �jkori kézírással tárgymegjel�lés; alul az elveszett f�gg ̋ opecsét r�gzítésére szolgál� bevágások. K.: AO. VII. 482. (252. szám). R.: B�nis-Balogh 136. (1243. szám). 1257. 1358. nov. 9. Péter prépost és a Lelez-i Szt. Kereszt-egyház konventje jelentik Konth Mikl�s nádornak (H), a kunok bír�jának: eleget tévén a parancslevelében (l. 1200. szám) foglaltaknak Dobron-i Mihály nádori ember mellé tan�nak k�ldték János testvért, akik visszatérve olyan jelentést tettek, miszerint Beregh és Zabouch m.-i emberek – kivált is Lonya birtok szomszédjai – k�rében lefolytatták a kért vizsgálatot, amelynek során megtudták, hogy aug. 9-r ̋ ol 10-re virrad� éjjel (f. V. elucescente ad VI. f. prox. an. fe. Ass. virg. Marie de nocte incendissent) bizonyos gonosztev ̋ ok, ti. Jakab és Cantor felgy�jtották Benchench fa: Gy�rgy Lonya birtokbeli valamennyi házát, és azok a benn�k tartott �sszes dolgokkal egy�tt – ládákkal (cista), ruhákkal, �lt�zékekkel, továbbá olyan oklevelekkel v. privilégiumokkal,amelyeka Dravafoly�n innen és t�lfekv ̋ o birtokaikra vonatkoztak, nemk�l�nben pedig peres �gyekben keltek – a t ̋uz martalékává váltak, miként a pusztulásr�l a kik�ld�ttek a helyszínen is meggyoz ̋ ̋ odtek. D. VI. f. prox. an. fe. B. Martini conf., a. d., prenotato [1358]. E.: Dl. 84 276. (L�nyay cs. lt. AG. 30. 78.) Papíron, foltos, elhalványult; hátlapján azonos kézírással tárgymegjel�lés; kerek zár�pecsét nyoma, bevágásai. K.: L�nyay 105-106. (25. szám); Karácsonyi, Die ersten L�nyay 95-96. (25. szám). 1258. 1358. nov. 9. A Scepus-i Szt. Márton-egyház kápt.-ja e. egyik részr ̋ ol Gargow-i Arnold fa: Illés, a másik részr ̋ ovére (soror uterina), Margit nemesasszony megjeol pedig a nevezett Illés n ̋ lenvén kinyilvánítják, hogy az Arnold minden birtokáb�l Margitnak kijár� leánynegyed és minden más birtokjog dolgában fogott bírák k�zrem ̋uk�dése révén kiegyeztek egymással. Eszerint Illés a nevezett jogok fejében 20 arany ft.-ot fzet Margitnak, és szavatosság vállalása mellett egy Nemethgargo-ban találhat� egész telket (curia) – amelyben egy Márk nev ̋u jobbágy lakik – minden haszonvételével egy�tt ugyancsak odaad neki �r�k birtoklásra mindennem ̋u fzetnival�t�l mentesítve, k�l�n�sen a mondott telket érinto ̋ évi 1 arany ft.-t fzetését ̋ ol tehermentesítve, mivel mindezek megfzetését Illés a maga és �r�k�sei nevében �r�kre magára vállalta. Viszonzásképpen az asszony mentesíti Illést és �r�k�seit a sz�ban forg� jogokat illet ̋ o további k�vetelések al�l, s amennyiben a j�v ̋ oben az asszony eladásra kínálná a mondott telket, akkor Illés v. �r�k�sei azon az áron vehetik meg t ̋ ole, amelyen idegen emberek vásárolták volna meg, ám ha Illés v. ut�dai nem adnák meg azt az �sszeget, akkor az asszony szabadon eladhatja a telket másoknak is Illés és leszármazottai ellentmondását�l f�ggetlen�l. A kápt. az oklevélvisszahozatalának esetére privilégium kiadását ígéri. D. in crastino oct. fe. OO. SS., a. d. 1358. 464
