Papp Róbert: Anjou–kori Oklevéltár. XLII. 1358. (Budapest–Szeged, 2017.)
Documenta
másik részr ̋ ol pedig Chala és Tykure, s ut�bbiak leánynegyed�k kiadását kérték Jánost�l és Mikl�st�l, amelyre azok olyan feletet adtak, miszerint Barouch-i Mihály birtokrészéb ̋ o leánynegyed kiadására. Mivel a nemes asszonyok ol készek az asszonyokat illet ̋ nem nemesekkel k�t�ttek házasságot, ezért az ország szokása szerint lehet ̋ oség�k van arra, hogy a leánynegyedet nem pénzben, hanem birtokrészben kapják meg, ezért az országbír� és bír�társai meghagyták a garamszentbenedeki (S. Benedicti de iuxta Gron) konventnek, hogy k�ldje ki tan�ját Louch-i Iwan fa: Tamás v. Rendue-i ∼ Renduey-i Tamás v. Peely-i János fa: Mikl�s v. Renduey-i Deseu fa: András királyi emberek valamelyike mellé, s j�l 1-jén (in oct. fe. Nat. B. Johannis Bapt. nunc venturis) a helyszínre kimenve a szomszédok és a felek v. megbízottjaik jelenlétében a néhai Mihály birtokrészét más részekt ̋ ol határjelekkel elk�l�nítve – a nyitrai kápt. érvényes oklevelénél fogva Péter fa: Imre �zvegyét, Erzsébetet megilleto ̋ rész nélk�l – osszák 4 egyenlo ̋ részre, majd a leánynegyedet iktassák �r�k jog� birtoklásra a nevezett Chala-nak és Tykurenek, mivel az jog szerint ̋ ol a konvent aug. 1-jére (ad oket illeti. Végezet�l a t�rténtekr ̋ oct. fe. B. Jacobi ap.) tegyen írásos jelentést a királynak. D. in Wissegrad, die termini prenotati, a. d. 1358. E.: Dl. 72 538. (Simonyi cs. lt. 35.) Papíron, bal széle enyhén foltos, szélei szakadozottak; hátlapján azonos kézírással tárgymegjel�lés; kerek zár�pecsét maradványa, bevágásai. Má.: Ua. jelzet alatt, mint E. (Újkori egyszer ̋u Má.) K.: – 522. 1358. máj. 6. (?) Buda [I. Lajos] király (H, Da, C etc.) h ̋u szolgálataik jutalmául Telegd-i Mikl�s fait: Gy�rgy és Mikl�s udvari lovagokat (aule nostre miles), valamint azok �r�k�seit kiveszi a megyésispánok (c. parochialium), a szb.-k és általánosan a királyság �sszes bír�ságának joghat�sága al�l, s csupán a maga, a nádor, valamint a nevezettek királyi udvarbeli bírájának ítélkezési jogát (nostro solummodo vel palatini ac eorum iudicis curie nostre iudicio in curia nostra faciendo eosdem reservantes) hagyja meg a királyi udvarban felett�k, ennélfogva megparancsolja a c.-eknek, a szb.-áknak és az ország más bír�inak, hogy ne merészeljék Gy�rgy�t, Mikl�st és az o ̋ �r�k�seiket semmilyen peres �gyben, v. azok bármely alkot�elemében (articulus cause) a maguk ítél ̋ oszéke elé állítani. D. in Bude, in fe. S. Joha[nnis] ........ [an. portam] Lat[inam], a. d. 1358. Á.: Zsigmond király, 1408. máj. 27. Dl. 105 467. (Wesselényi cs. lt.) K.: – R.: Erdélyi Okm. III. 355. (1012. szám). Megj.: Az átírt oklevél sz�vege szakadások okozta kisebb hiányok miatt itt-ott [ ]-kel jelzett kiegészítésekre szorul. 523. 1358. máj. 6. Eger Mikl�s, az egri egyház ̋ orkanonokja és Mikl�s egri p�sp�k lelkiekben általános vicariusa emlékezet�l adja, hogy máj. 1-jén (in oct. fe. S. Georgii mart. prox. preteritis) színe e. egyik részr ̋ ol Scarus-i Hwnth fa János fa: Lászl� a maga nevében, valamint az egri kápt. meghatalmaz� levelével testvére (fr. suus), Farkasius képviseletében is eljárva, a másikrészr ̋ obbiLászl� ol pedig Warada-iLászl�faJánosfa:Mikl�s megjelenvén, az el ̋ olyan kérést intézett az említett Mikl�shoz, miszerint ok ̋ a Beregh m.-ben fekv ̋o Darouch birtok Mikl�s kezén lév ̋o feléb ̋ol nagyanyjuknak (mater avia), a néhai Balkan-i Pál fa: L ̋ oket jog szerint megillet ̋ orinc leányának jár�, ̋ o leánynegyed kiadását kívánják t ̋ ohozta, hogy a sz�ban forg� birtokfél csupán zálogbirtokole, mire válaszul Mikl�s el ̋ ként találhat� a kezén, majd az err ̋ ol sz�l� egri kápt.-i oklevelet ott helyben bemutatta Mikl�s ̋ orkanonok el ̋ orkanonoknak. Az okirat átvizsgálása u. Mikl�s ̋ obb Darouch-i félbirtok val�di urait, István fa: Jánost és fát: Lászl�t akarta a zálogba vevo ̋ mentesítése végett a maga színe elé vezettetni János fa: Mikl�ssal, ám a vicarius vég�l az �ln�k�kkel és más fogott bírákkal egy�tt �gy látta, hogy az �gy egyszer ̋ubben elvégezhet ̋o a félbirtok szemrevételével és becs�jének elvégzésével, ezért olyan meghagyást tett, miszerint j�l. 8-án (in quind. fe. Nat. S. Johannis Bapt. iam venturis) a két fél az odavezetett 201
