Papp Róbert: Anjou–kori Oklevéltár. XLII. 1358. (Budapest–Szeged, 2017.)
Documenta
Mihály említett lányainak átadni, kivéve azt a részt, amelyet Och fa: János Oztrolucka birtokb�l jogtalanul a kezén tartott. Elmondásuk szerint a maguk Oztrolucka-i részbirtokáért s a leánynegyedb ̋ ol hiányz� sz�ban forg� elfoglalt részért is perben állnak Jánossal, s vállalták, hogy amint visszaszerzik e per tárgyát képezo ̋ részeket, abb�l át fogják adni az asszonyokat még megilleto ̋ birtokrészt. Amennyiben viszont a perben mégis János kezére jutna a vitatott rész, �gy ̋ ok k�telesek lesznek egy hozzájuk tartoz� másik részbirtokuk átengedésével kielégíteni az asszonyok k�vetelését. Az átadott leánynegyed határai Myko és Péter elmondásában a k�vetkez ̋ o határ a Helesreue, oek: az els ̋ innen átkel az ország�ton (strata seu via pupplica), felmegy a Hlinistye hegyre, amelyen kijut az említett �ton t�lra, majd Ke felé halad, s elér Nozkputuka foly�hoz, ahonnan leereszkedve elérkezik a Gron foly�hoz, ahol a határ véget ér. D. sabb. prox. an. domin. Ramispalmarum, a. d. 1358. E.: Dl. 72 988. (Darvas cs. lt. 14.) Hártyán, t�bb helyen apr� lyuk van rajta; hátlapján kerek rányomott pecsét maradványai, bevágásai. Má.: Dl. 74 563. (Mocsáry cs. lt. 2.) (Újkori egyszer ̋u Má.) K.: Keglevich, Oklevelek 114-115. (124. szám). 327. 1358. márc. 24. A garamszentbenedeki (S. Benedictus de iuxta Gron) monostor konventje tudatja, hogy Oztrolucka-i Zyma fa Mihály leányai: Gunde és Erzsébet nemes asszonyok a maguk, valamint 3 lánytestvér�k, Klára, Ilona és Margit nevében is eljárva megjelentek Konth Mikl�s nádor e. Mikl�s fa: Myko-val és János fa: Péterrel szemben, akiktol ̋ a sz�ban forg�Oztroluckabirtokbanfekv ̋ oenanádorpao leánynegyed�ket k�vetelték. Ezt k�vet ̋ rancslevelében (l. 286. szám) kérte a konventet, hogy Dubuay ∼ Dubua-i András királyi ember mellé állítson tan�t, s a nevezett birtokon Zyma fa: Mihály részéb ̋ ol adják ki a k�r�lhatárolt leánynegyedet Péter és Myko esetleges ellentmondását�l f�ggetlen�l Mihály nevezett leányainak. A kérésnek eleget téve Dubua-i András királyi ember mellé tan�nak k�ldték Péter testvért, presbitert, s ̋ ok visszatérve jelentették: márc. 18-án (in domin. Iudica de novo preterita) a birtokra kimenvén Oztrolucka falu szomszédainak jelenlétében ellentmondás nélk�l iktatták az említett asszonyok részére az apjuk birtokáb�l leánynegyedként hozzájuk tartoz�, az eljárás során meghatárolt részt, amihez Péter és Myko ugyancsak hozzájárulásukat adták. A leánynegyed határai Myko és Péter elmondásában a k�vetkez ̋ o határ a Scelesrew, innen átkel az ország�ton (straoek: az els ̋ ta seu via pupplica), felmegy a Hlinistye hegyre, amelyen kijut az említett �ton t�lra, majd Ke felé halad, s elér Nozkputuka foly�hoz, ahonnan leereszkedve elérkezik a Gron foly�hoz, ahol a határ véget ér. A konvent minderr ̋ol az ABC bet ̋uinél vágott, autentikus pecsétjével meger ̋ osített oklevelet ad ki. D. sabb. prox. an. domin. Ramispalmarum, a. d. 1358. E.: Osztroluczky cs. osztrolukai lt. 68. (Df. 254 212.) A fénykép alapján az oklevél foltos, szakadozott nehezen olvashat�; alul zsin�ron f�gg ̋ opecsét; alul az ABC bet ̋ o, szélén t�r�tt f�gg ̋ uivel chirographált. Má.: ŠA. Banská Bystrica, Osztroluczky cs. osztrolukai: birtokjogi iratok. 1358. (Df. 268 896.) (E.-r ̋ ol) (Újkori egyszer ̋u Má.) Tá.: Garai Mikl�s nádor, 1427. jan. 8., Osztroluczky cs. osztrolukai lt. 17. (Df. 254 184.) K.: Keglevich, Oklevelek 115-116. (125. szám). Megj.: A regesztában szereplo ̋ nádori parancs a Tá.-t fenntart� oklevélben említett 1357. jan. 22-én kelt nádori oklevéllel lehet azonos, bár a Tá. az oklevél tartalmár�l semmit sem mond. 328. 1358. márc. 24. A váradi egyház kápt.-ja jelenti [I.] Lajos királynak, hogy a febr. 1-jei parancslevelében (l. 82. szám) elrendelt vizsgálat lefolytatására Farnas-i István királyi ember mellé kik�ldte tan�ját, Lászl� karpapot, a Szt. Erzsébet királyné-oltár rector-át, akik visszatérvén olyan jelentést tettek, miszerint vizsgálatuk során Zabolcs m.-ben minden rend ̋u és rang� emberek k�z�tt titkon és nyíltan tudakoz�dván a parancslevélben foglaltakat igaznak találták. D. in vig. fe. Ann. virg. glor., a. prenotato [1358]. 137
