Anjou-kori Oklevéltár. XL. 1356. (Budapest-Szeged, 2014)
Documenta
jelentést tettek, miszerint máj. 4-én (f. IV. prox. p. oct. fe. Pasche d.), Nogsom- lyou birtokra kimenvén a szomszédok, valamint Iwanka fia: Péter és az említett nemes asszony képviselőjének, Márton fia: Pálnak a jelenlétében a nevezett Demeter 3 telket (sessiones) mutatott a Kald-ból induló, s E felől a faluba érő út felett. A telkek egyikét Demeter a magáénak vallotta, s ennek a Dé felé elterülő, út melletti felét határjelekkel elkülönítve minden haszonvételével együtt a kiküldöttek e. Iwanka fia: Péternek hagyta örök birtoklásra. Mikor Péter a tartozékok megmutatását kérte, akkor Demeter erre a célra egyik jobbágyát jelölte ki, ám az említett Péter olyan közbevetést tett, amely szerint sem a fél telek (sessio) kiadásával, sem a haszonvételek megismertetésével nem elégszik meg, ha nem a kiküldöttek v. maga Demeter teszi azt, minthogy az országbíró levelében foglaltaktól nem akar eltérni. Ezután Demeter nemes hitvesének Somlyo-ban fekvő birtokrészét is Péternek hagyták örök birtoklásra idegen jog sérelme nélkül, miután elvégezték a részbirtok hj.-át. A nemesasszony meghatalmazottja, Pál az első jelet a Somlyo-beli Szt. Miklós hitvallő egyház felett, É felől egy bizonyos szőlő végében található diófa alatt akarta megmutatni, ám ott nem találtak semmilyen határjelet, viszont a fiával, Péterrel jelenlévő Somlyo-i Mykouch fia: Domokos állítása, és ellentmondása szerint az első jel a szőlőn túl Ny felől 2 hold távolságra a szőlőskert hegyében fekszik. A felek eltérő véleménye miatt a kiküldöttek nem állítottak határjelet az előbb mondott helyen, hanem Ke felé fordulva, s a már mondott egyház plébániáját Ke felől megkerülve Iwanka fia: Péter határjeléhez mentek, amely az egyház e. az út mellett Dé felől esett. A határ ezután így futott: folyóhatár (méta cursualis), szeglet határ mellett új határjelek - a Ny-i a nemesasszonyé, a Ke-i Péteré -, Ke felé út, 3 földhatárjel - az É-i Péterhez, a Ke-i Leonch fiaihoz, a Dé-i a nemesasszonyhoz tartozott utóbbi meghatalmazottja szerint, de a fiával jelenlévő Mykouch fia: Domonkos szerint a Dé-i jel a Szt. Miklós egyház 8 hold nagyságú szántóföldjét különíti el - Ke felé szőlő alatt határjel, előbbi irányba a szőlőt megkerülve Ny felé el a szőlőtől, cserjésen át, Dé felé 2 földhatárjel - a Ke-i Cende Cynde (diet.) Miklós fiaihoz, a Ny-i a nemesasszonyhoz tartozott - Ke felé hármas szeglet határ, amelyek közül a Ke-i a mondott Miklós fiaié, a Ny-i az asszonyé, a Dé-i a Somlyo-i Szt. Miklós hitvalló egyházé, Dé-i irányban kettős folyamatos határ, 2 földhatárjel, ezek közül az É-it Pál megbízójához, az úrnőjéhez tartozónak, míg a Duka-i nemesek az elődeik és következésképp az általuk a Szt. Miklós hitvalló egyháznak adott birtokhoz kötődőnek állították ellentmondva az asszony birtokfoglalásának, míg a Ke-i határjel Cende (diet.) Miklós fiai birtokának tartozéka, Ny felé a réten egy föld határjel, előbbi irányban az út mellett Ke felől új földhatárjel, az úton Dé felé tövises kettős szeglethatár - a Dé-i Danoufelde-t, az É-i a nemesasszony birtokát különítik el -, szántóföldön Ny felé az út 2 oldalán 1-1 füves földhatárjel, az úton 3 folyamatos határ hosszúságban, majd É felé elhagyva az utat Ny-nak, egy erdő, régi füves úton, nagy út, az úton Ny felé hármas szeglethetár - a Dé felőli Damafeulde földjéhez, a Ny-i Perezleg birtokhoz, az ÉKe-i a nemesasszonyhoz kapcsolódott -, E felé az erdő hosszában folyamatos határ (continuus cursus metalis), az erdőben egy határjel, amely Ny felől a Lanch-i nemeseket, K felől Somlyo birtokot választja el, É felé tövises határjel, ettől Ny-ra Salamonfeulde, Ke-re a nemesasszony birtoka, előbbi irányban új szeglet határ mellett egy szeglet határ, a DKe-i a nemesasszonyé, az É-i Oburgata birtoké, Ke felé fel a Somlyohege hegyre, a hegytetőn nagy kő határjel, ettől Dé-re az asszony birtoka, É-re Oburgata birtok fekszik, a hegy oldalán 187
