Anjou-kori Oklevéltár. XL. 1356. (Budapest-Szeged, 2014)

Documenta

ispáni tisztsége okán van használatában. D. in Vissegrad, in fe. Purif. virg. glor., a. d. 1356. E.: Esztergomi székesfőkápt. hh. It. 2. 9. 4., KML. 77. (Df. 208 515.) Str. alapján hártyán, rajta zöld és lila sodratú selyemzsinóron I. Lajos király első közép­pecsétje függ, hátoldalán újkori kéz írásával tárgymegjelölés. K.: Str. IV. 136-137. (109. szám). 72. 1356. febr. 4. A [székes-]fehérvári egyház kápt.-ja jelenti [I]. Lajos királynak (H), hogy eleget téve a Zeech-i Miklós országbíró itt átírt parancslevelében (I. 62. szám) foglaltak­nak, Chala-i Mihály királyi emberrel együtt tanúul küldte ki egyházának karpap­ját, a szerpapi renddel felruházott Fábián klerikust (clericus ordinis diaconatus chori ecclesie nostre) a néhai szlavón bán, István fiainak: Dénes, Miklós, Imre, István és László mr.-eknek Bathyan nevű birtokára, ahol febr. 3-án (f. IV. prox. p. fe. Purif. B. virg.) Baldonus testvér perjel és Donatus testvér preceptor elle­nében a király színe elé idézték őket márc. 16-ra (ad oct. diei Cynerum) perük lezárására. D. f. V. prox. p. fe. Purif. B. virg., a. d. supradicto [1356], E.: Dl. 106 127. (Székesfehérvári keresztesek konventje 3. 1. 14.) Papíron, ame­lyen — harangot formázó — vízjel látható, hátoldalán azonos kéz írásával tárgymegjelölés, későbbi kézzel 1356. Gyánth, továbbá mandorla alakú zá­rópecsét nyoma, szalagjai és egy kisebb zárópecsét töredéke (rajta szétter­jesztett szárnyú ragadozó madár alakja vehető ki), bevágásai és szalagja. K.: F. IX. 7. 151-156. (95. szám) (E.-ről). R.: Érszegi G., Fejérm. Szív. Évk. 5 (1971) 188. (15. szám). 73. (1356. febr. 6. e.) Ábrahám fia János fia: László mr. Zabolch-i alispán és a m. 4 szb.-ja az egyik részről Semien-i Lengel (diet.) István fia János fia: László mr., a másik részről pedig Semien-i László fia: Mihály mr. között zajló perben a döntést febr. 6-ra halasztják. Emi.: A 77. számú oklevélben. K.: — Megj.: Az említő oklevélben foglaltak alapján az oklevelet valamikor a per ki­robbanását előidéző tett elkövetése u. (1355. szept. 9.) és a döntés megszü­letése e. (1356. febr. 6.) állították ki. 90

Next

/
Oldalképek
Tartalom