Anjou-kori Oklevéltár. XL. 1356. (Budapest-Szeged, 2014)
Documenta
ben (l. 537. szám) kötelezte a felperest, Jezenei (diet.) Péter mr. deák nemes feleségét, Isalch-át — aki Komlos-i Miklós fia Kantor (diet.) Andrásnak a leánya —, valamint az alpereseket, Somus-i György fia János fiait: Pétert, Lászlót, Ivanka-t, Jánost, Istvánt és Pált, hogy okt. 6-án (in oct. fe. S. Michaelis arch.) személyesen v. törvényes képviselőik útján oklevél-bemutatás végett jelenjenek meg bírói színe e. a szóban forgó asszony és annak néhai anyja hitbérével, jegyajándékával és leánynegyedével kapcsolatos kereset ügyében. A kitűzött időpontban a felperes oldaláról a Jazo-i ~ Jazow-i prépost és konvent ügyvédvalló levelében anyja képviseletére meghatalmazott Miklós mr., az alperesek részéről pedig a maga valamint - az egri kápt., továbbá a Jazo-i prépost és konvent ügyvédvalló levelei alapján - fivérei nevében is eljáró János fia: Péter mr. jelentek meg a vikárius e. Bemutattak több oklevelet, így a korábbi vikárius, László prépost és kanonok, valamint a jelenlegi vikárius, nemkülönben a néhai János pap, az Wyvar-i egyház egykori rektora és László prépost helyettese (vices gerens) által kiadottakat. Ezekből többek között az derült ki, hogy a felperes ügyvédjének, az anyját képviselő Miklósnak először László prépost e., majd pedig annak bírói döntése értelmében a Jazo-i prépost és konventje e. tanúkat kellet állítania arra vonatkozólag, miszerint a Sarus m.-ben fekvő Margonia birtok, valamint a hozzá tartozó birtokok és földek, amelyeknek a követelt járandóságok egy részét képezik, egykoron a felperes úrasszony apjához, Andráshoz - következésképpen utódlási alapon hozzájuk, azaz leányához és annak képviselőként eljáró fiához, Miklóshoz - tartoztak, így járna belőlük az úrasszony követelésének megfelelő rész nekik, András azonban e javakat elidegenítve örökre szóló szerződéssel eladta az említett György fia: Jánosnak és e János testvérének, Péter c.-nek, mindezek igazolására viszont semmikor sehol nem sikerült tanúkat állítania. Ennek elmaradása és még egyéb körülmények közbejötté miatt a perben eleddig meghiúsult a döntés- hozatal, s a bemutatott oklevelekből az is kiderült, hogy az eljárás során a feleket többször marasztalták el különböző bírságokban. Domokos vikárius, valamint bírótársai, továbbá a püspöki törvényszéknél akkor közreműködő fogott bírák a körülmények megismerését követően már-már végső ítéletet kívántak hozni a perben, amikor János fia: Péter mr. és a felperest képviselő Péter fia: Miklós engedélyt kértek a bíróságtól a közöttük fogott bírák közvetítésével létrehozandó megegyezésre. A hozzájárulást megadva a bíróság elbocsátotta a feleket, majd amikor nevezettek visszatértek, egybehangzóan a következő egyezségükről adtak számot: Megállapodásuk értelmében a felperes Miklós viszonozván a másik fél részéről iránta és fivérei iránt minden tekintetben megnyilvánuló segítő szándékot, ugyanakkor a per kimenetelét teljesen kétségesnek ítélve meg, anyja részéről lemond minden eddig támasztott követelésről, s eddigi igényeik teljesítése alól mentesíti Péter mr.-t és annak fivéreit. A bíróság tanúsítja, hogy a felek kölcsönösen lemondtak egymással szembeni bírságaik megfizetéséről - kivéve azokból a bírót illető részt -, egyszersmind valamennyi, a per során egymás ellenében kiállított oklevelüket hatálytalanoknak nyilvánítják. Minderről Domokos vikárius autentikus függőpecsétjével megerősített oklevelet ad ki, ugyanakkor megígéri, hogy oklevelének az egri egyház kápt.-ja elé történő mielőbbi vissza- hozatala esetén kieszközli tartalmának megerősítését a kápt. részéről kiállítandó oklevél révén. D. Agrie, f. III. prox. p. fe. S. Dyonisii mart., a. d. 1356. Á.: Az 554. számú oklevélben. 325
