Anjou-kori Oklevéltár. XL. 1356. (Budapest-Szeged, 2014)

Documenta

mértéket alkalmazva méréssel v. — ha ez nem lehetséges — szemrevételezéssel kellett a kérdéses rész becsűjét az ország szokása szerint elvégezniük. Ezt követően pedig a fogott bírák kötelesek voltak a felbecsült birtoknak 14 M. értékű részét

— azaz a 42 M. bírság peres felet illető harmadát — Byri-i Tamás részére iktatni egészen addig szólóan, amíg István v. övéi közül valaki vissza nem váltja azt tőle. Abban az esetben azonban, ha a megbecsült terület értéke nem ért volna fel a szükséges 14 M.-val, akkor István köteles lett volna azt kipótolni mellette más birtokrészéből. A birtokrész bejárását, iktatását és becsűjét követően az egri kápt. a történtekről számot adó írásos jelentést tartozott küldeni aug. 1-jére (ad oct. fe. B. Jacobi ap.) a királynak. E kitűzött határnapon Byry-i Tamás és Miklós fia: István személyesen járultak az országbíró ítélőszéke elé, ahol előbbi arról számolt be, hogy az országbíró ítéletlevelében foglaltaknak, ill. bírói meghagyásának megfelelően ez elrendelt időpontban Pechy-i Gergely királyi ember az egri kápt. tanúbizonyságával együtt kimentek Zabolch birtokra, hogy elvégezzék a kérdéses rész becsűjét és iktatását 14 M. értékben, és jóllehet mindez ellentmondás nélkül megtörtént, mégis, mert Pechy-i Gergely királyi ember nem tért vissza az egri kápt.-hoz jelentéstételre, így a kápt. — Gergely távolmaradása miatt — nem volt jogosult oklevelet kiállítani az iktatásról. Tamás bemutatta viszont a kápt. bizonyságlevelét arról, hogy István a maga részéről engedte és megerősítette az ő beiktatását a Zabolch birtokon lévő 14 M.-ra becsült részén, egyszersmind kérte az országbírót, hogy hozzon ítéletet egyrészt a kifizetés és a birtokba iktatás dolgában, másrészt azzal kapcsolatban is, hogy Gergely királyi ember nem volt hajlandó visszatérni az iktatás megtörténtét megerősítő jelentéstételre a kápt.-hoz. Az országbíró mindezeket mérlegelve, a nagyobb bizonyosság érdekében másik királyi ember és a Lelez-i konvent tanújának kiküldését határozta el az ügyben. Ezért felszólítja a Lelez-i konventet, hogy Zakul-i László fia: János v. Panyalya-i János v. Zolnuk-i Tamás v. Nogfalu-i Gabrianus v. Rakamaz-i Benedek fia: Pouch királyi emberek valamelyike mellé adjon hites tanút, akik okt. 13-án (in quind. fe. B. Mychaelis arch.) Miklós fia: István Zabolch birtokon lévő részbirtokára men- vén, az összehívott szomszédok jelenlétében járják be a szóban forgó birtokrész határait, különítsék el azt más birtokoktól, majd ezt követően látva nagyságát, minőségét, termékenységét és értékét, fogott bírák közreműködésével a királyi mértéket alkalmazva méréssel v. — ha ez nem lehetséges — szemrevételezéssel végezzék el a kérdéses rész becsűjét az ország szokása szerint, majd a felbecsült birtoknak 14 M. értékű részét — azaz a 42 M. bírság peres felet illető harmadát

— iktassák Byri-i Tamás részére békés birtoklásra egészen addig, amíg István v. övéi közül valaki azt vissza nem váltja tőle. Ha azonban a megbecsült terület értéke nem ér fel a szükséges 14 M.-val, akkor István köteles azt kipótolni más, mellette fekvő birtokrészéből. Mindezek elvégzése u. a királyi ember a konvent tanújának jelenlétében Pechy-i Gergelyt — mivel az a lebonyolított eljárást követően mint királyi ember kötelességszegő módon elmulasztotta a visszatérést az egri kápt.-hoz, hogy ott jelentést tegyen — nov. 8-ra (ad oct. fe. OO. SS.) idézzék meg Tamás ellenében a királyi jelenlét bírósága elé. Ezek u. pedig a konvent írjon mindenre kiterjedő részletes jelentést a királynak ugyancsak nov. 8-ra (ad oct. fe. OO. SS.). Arra való tekintettel, hogy Miklós fia: István a rá kirótt 42 M. bírságnak azt a kétharmadát, amely a bírót illeti, még nem fizette meg, az országbíró elrendeli, hogy István nov. 8-án a bírói kétharmad részt — mégpedig immár annak kétszeresét — fizesse meg. D. in Vissegrad, 8. die termini prenotati, a. d. 1356.

287