Anjou-kori Oklevéltár. XL. 1356. (Budapest-Szeged, 2014)

Documenta

R.: Doc. Rom. Hist. C. XI. 19. (16. szám) (románul); Bónis-Balogh 132. (1210. szám); Erdélyi Okm. III. 304. (834. szám).

268. + 1356. máj. 6. [Gyula-]Fehérvár

Salamon mr. tordai főesp., András erdélyi püspök lelkiekben általános vikáriusa e. máj. 1-jén (in oct. fe. B. Georgii mart.) egyik részről Cheh-i Pancelus (diet.) János, a másikról pedig a Clusmon[o]stra-i konvent ügyvédvallő levelében meghatalmazva, felesége, Borbála és Kamaras-i (diet.) Bálint hitvese, Erzsébet — mindketten Chenthe (diet.) János fia János leányai — nevében eljáró Zenthmartun- i Kalach megjelenvén, kinyilvánítják, hogy bírói engedély alapján fogott bírák közreműködésével egyezségre jutottak egyrészt Cheh birtokkal kapcsolatban, amelyből Borbálát és Erzsébetet atyjuk, János u. jog szerint leánynegyed illeti meg, és amely birtok leszármazás jogán Pancelus (diet.) Jánosra szállt, másrészt pedig az anyjuk u. a 2 leányt megillető hitbér (dós) és jegyajándék ügyében. A megegyezés értelmében János rokonai kedvében akarván járni, önként kiadja Cheh nevezetű birtokából a szóban forgó leánynegyedet minden haszonvételével és tartozékával együtt a nevezett asszonyoknak, azok férjeinek és örököseiknek, ezenfelül pedig a birtokba iktatás alkalmával a hitbér és a jegyajándék fejében 25 M.-át fizet nekik. János a kiadott leánynegyeddel kapcsolatban szavatosságot vállal, Kalach pedig képviseltjei és azok utódai nevében is nyugtatja Jánost a leánynegyed, a jegyajándék és a hitbér dolgában. D. Albe, 6. die oct. fe. B. Georgii mart. predictarum, a. d. 1356.

E.: Dl. 27 427. (Kolozsmonostori konvent o. It. Cista comitatuum. Doboka P 37.) Hártyán, hátoldalán későbbi kezek írásával tárgymegjelölés és jegyzetek.

Á.: László erdélyi vajda, 1377. máj. 28. > erdélyi kápt., 1395. jún. 3. > Stibor erdélyi vajda, 1399. jan. 17. Dl. 42 694. (Múz. Ta. Lukács) (vö. ZsO. I. 5671. szám).

Má.: Uo., mint E, azzal egyező jelzet alatt; 1839. aug. 27-én kelt hiteles Má.-ban.

K.: AO. VI. 453^154. (291. szám) (kihagyásokkal); Doc. Rom. Hist. C. XI. 17-19. (15. szám) (román fordításban is) mindkettő E. alapján; AO. VI. 576-578. (369. szám) (kihagyásokkal) tévesen 1357. máj. 6-ra keltezve; Á alapján.

R.: Bónis-Balogh 134. (1226. szám); Doc. Rom. Hist. C, XI. 123. (125. szám) (románul) Mindkettőben AO. VI. 369. szám nyomán tévesen 1357. máj. 6-ra keltezve; Erdélyi Okm. III. 304. (835. szám).

Facs.: Doc. Rom. Hist. C. XI. 648.

Megj.: Az átíró oklevélben hamisnak mondják ezt az oklevelet, mivel [Szengye- li] István, a kolozsmonostori konvent hamisítás miatt fej- és jószágvesztésre ítélt, máglyahalált halt jegyzője mutatta be. Vö. Kar., HH. 38. (194. szám) és Jakó, Zs. LK. 55 (1984) 134-138.

185