Anjou-kori Oklevéltár. XL. 1356. (Budapest-Szeged, 2014)
Documenta
Myko-val, valamint Mykocha-i Pállal együtt, holott erre ő kötelezettséget vállalt, így Miklós plébános egyedül nem tudott eljárni az ügyben. Emi.: A 265. számú oklevélben. K.: — Megj.: Az oklevél kibocsátásának terminus ante quem-je a szóban forgó ügyet tárgyaló egyházi törvényszéknek az említő oklevélben említett 1356. máj. 1-jei ülése napjából adódik. 187. (1356. ápr. 6.—/mm. 5. között) István erdélyi alvajda tanúbizonyság kiküldését kérve tudatja az erdélyi kápt.- nal, hogy színe e. egyik részről Gyeletus fia: László mr., Beche fia: István és Mihály fia: János, Vilagusberek-i ~ Vilagusberk-i nemesek, a másik részről pedig Mihály fia: Miklós, valamint Fata-i Miklós fia: Mihály megjelenvén, kinyilvánították, hogy a pereikben való megegyezés érdekében tőle kapott bírói engedély alapján ápr. 6-án (in oct. diei medii Quadr.) az urának, az erdélyi vajdának a halasztó levelében foglaltak szerint fogott bírák rendelkezése révén békés egyezségre jutottak egymással. Eszerint Chepan és Fata birtokok között fekvő, per tárgyát képező földdarabjukat — amellyel kapcsolatban az egyezség létrejöttében közreműködő, alább felsorolt fogott bírák korábbi rendelkezése alapján Mihály fia: Miklós és Miklós fia: Mihály, továbbá utóbbi Mihály fia: István az ország szokása szerint [1355.] nov. 2-án (2. die fe. OO. SS. tunc venturi) leteendő eskü tételére voltak kötelezve — a 8 fogott bíró, nevezetesen a Fata-i nemesek részéről Both fia: Gál, Jara-i Tamás fia: Miklós, Totheur-i Miklós fia: Myke és Ench-i János fia: Márton, míg a Vilagusberek-i nemesek oldalán Chan-i Jakab fia: György, Zaua-i Mark, Bothus (diet.) János és Wlkeyn fia: János jún. 5-én (die domin. prox. an. fe. Penth. tunc affuturum) 3 egyenlő értékű részre tartozik osztani Galaz-i János v. Chazar-i Miklós v. Septer-i Pál fia: András alvajdai emberek valamelyikének jelenlétében és a kápt. kiküldendő emberének tanúskodása mellett, majd a birtokosztályt követően a peres föld Fata falu részéből határjelekkel elválasztott kétharmadába az innen való nemeseket, a fennmaradó egyharmadába pedig — amelyet új határjelekkel választottak le Chepan birtokból — a Vilagusberek-i nemeseket kell beiktatni örök birtoklásra, s ezt követően a kápt. a visszatért kiküldöttek jelentése alapján írásban számoljon be a történtekről neki. Emi.: A 351. számú oklevélben. K.: Teleki I. 193-194. (148. szám); ZW. II. 514-516. (1119. szám). R.: Erdélyi Okm. III. 302-303. (830. szám). 149
