B. Halász Éva: Anjou–kori Oklevéltár. XXXIX. 1355. (Budapest–Szeged, 2023.)
DOCUMENTA - Regeszták
398 Anjouoklt. VII. 310. szám). Ezek szerint [I.] Károly király [IV.] László fenti adományát privilégiumaiban megerősítette a káptalan részére örökre. A kanonok bemutatták továbbá [I.] Károly király két másik privilégiumát, melyek közül az egyik 131 7-ben, uralkodásának 17. évében kelt és a király kisebb pecsétjével erősítették meg, a másik 1323-ban, uralkodásának 23. évében kelt és a király nagyobb pecsétjével erősítették meg, melyekben [I.] Károly megerősítette [III.] András király 1292. febr. 2-i o klevelét arról, hogy Turnya-i Péter fia János a pozsonyi Szt. Megváltó-egyháznak adományozta a Turnya alio nomine Chukarfolua birtokot (l. Reg. Arp. 3860. és Anjou-oklt. VII. 293. szám). Ezen kívül bemutatták [I.] Károly király nagyobb pecsétjével megerősített privilégiumát, melyben megerősítette Sándor országbíró bírói döntését tartalmazó oklevelét arról, hogy a pozsonyi káptalan Nyek-i Iwanka fia Miklóst, Domonkos fiait: Vörös (Rufus) Pétert és Lipoldust, Paka-i Chamat, Bod (dict.) Jánost és Miklóst, Iwanka fia Miklós fia Andrást Ternye birtok ügyében – mely [IV.] Béla király oklevele szerint két ekényi – perbe fogta (1328. febr. 23.: Anjou-oklt. XII. 85. szám). A káptalan megbízott kanonokjai bemutatták [I.] Károly király 1326. nov. 27-én, uralkodásának 26. évében kelt privilégiumát (l. Anjou-oklt. X. 500.) a Deaky, Chandal és Chychay visszaadásáról a káptalan részére és egyben megerősítette a saját 1323-bam kelt patens oklevelét (l. Anjou-oklt. VII. 277.), valamint Treutul Miklós mester néhai pozsonyi ispán és ue. megye szolgabírái 1326-ban kelt birtokiktatásról szóló oklevelét (l. Anjou-oklt. X. 566 –567. között). Végül bemutatták [I.] Károly király 1326-ban kelt privilégiumát (Anjou-oklt. X. 547.), melyben megerősítette a saját 1323-ban kiadott nyílt oklevelét Beel, Kuza és Okka birtokok visszadásáról (l. Anjouoklt.VII. 276.). Az ispán és a püspök a pozsonyi káptalan bemutatott okleveleit megtekintve és áttanulmányozva azokat valósnak találták, a pozsonyi Szt. Megváltó alias Szt. Márton-egyház fenti birt okait – különösen a [IV.] Béla király privilégiuma szerint Péter fia János által nekik adományozott 2 ekényi Turnya alio nomine Chukarfalua-t – az azon a részen rájuk ruházott királyi auctoritas-szal a káptalannak hagyják örökre. Jelen privilégiumukat autentikus pecsétjükkel megerősítve adják a káptalan részére. D. Posonii, 6. die dicte congregationis, a. d. 1355. E.: SNA. Pozsonyi káptalan magánlt. C.7.79. (Df. 272 991.) Két függőpecsét fonata. 673. 1355. nov. 13. Pozsony Simon mester pozsonyi ispán tudatja, hogy amikor a király parancsára nov. 9-én (f. II. p. oct. fe. OO. SS.) Pozsony megye nemeseinek (universitas nobilium) Pozsony városban kikiáltott (habita legitimali proclamatione) közgyűlést (congregationem generalem) tartott, Karcha-i János fia Omedeus mester a maga és fr.-ei nevében elmondta, hogy jogaikra hivatkozva Feyes (dict.) István Remegkarcha nevű birtoka hasznainak és haszonvételeinek szedésétől, a birtok jogtalan elfoglalásától és annak bármilyen módon való elidegenítésétől Illés fia Bertalan özvegyét: Margit asszonyt, valamint Bertalan nőtestvéreit: Erzsébet és Ilona asszonyokat (nobiles domine) eltiltja. D. Posonii, 5. die nostre congregationis predicte, a. d. 1355. E.: Dl. 48 568. (Üchtritz-Amadé cs. lt. 5.1.59.) Papír. Hátlapján kerek pecsét töredékei.
