B. Halász Éva: Anjou–kori Oklevéltár. XXXIX. 1355. (Budapest–Szeged, 2023.)

DOCUMENTA - Regeszták

25 5. 1355. jan. 3. A Clusmunustura-i Boldogságos Szűz-monostor konventje tudatja, hogy megjelent előttük egyrészről Mykud bán fia néhai Péter comes fia H

erchek (dict.) Péter, másrészről András erdélyi püspök nevében László notarius és előbbi elmondta, hogy Ban

abiky birtokon lévő részét, vagyis a birtok nyolcadrészét, minden tartozékával együtt (szántóföldek, rétek, kaszálók, erdők, ligetek, vizek, malomhely) István alvajda oklevelének megfelelően 10 márka ezüstért korábban már elzálogosította a püspöknek, most pedig újabb 10 márka ezüstért (azaz összesen 20 márka ezüstért) jelen oklevél kiadásától számított újabb három évre adta zálogba András püspöknek kétszeres büntetés terhe mellett, ha a birtokr

észt a határidőn nem tudja, vagy nem akarja visszaváltani, a határidőn belül Péter a birtokot szabadon visszaválthatja. Péter és örökösei a birtokrészt csak András püspöknek zálogosíthatják el, adhatják el vagy örökíthet

ik el. Mindezekre Péter önként kötelezte magát a konvent előtt. D. 3. die Strennarum, a. d. 1355. E.: Biblioteca Documentara „Batthyaneum” Alba Iulia. Gyulafehérvári kápt

. lt., kolozsmonostori konv. Oklevelek 12./COM TORDA E 13. (Df. 275 173.) Papír, vízfoltos, sok helyen nehezen olvasható. Hátlapján későbbi kezekkel írott latin nyelvű tárgymegjelölések 1354-es dátummal és kerek pecsét töredékei. Má.: R. szerint E. jelzete alatt (1782., hiteles). K.: Doc. Trans. X. 291–293. (282. szám) (román nyelvű fordítás is). R.: Beke, Kolosmonostor 23

–24. (23. szám); Erdélyi Okmt. III. 283. (775. szám). 6. 1355. jan. 4. Buda [I.] Lajos király (H) a szepesi káptalannak. Eljutottak hozzá az országlakosok gyakori és szánalomra méltó könyörgései a vámo

k (tributum) meg

sokszorozódásáról és azok túlzó behajtásáról, melyek miatt a végső szegénységre jutottak, ezért – ahogyan köteles – a szükségtől sújtott lakosok számára gyógyszerről akarván gondoskodni, meghagyja a káptalannak, hogy küldjék ki tanúságtevőjüket, akinek a jelenlétében a királyi ember: Sarus megye ispánja vagy alispánja – akinek jelen oklevéllel meghagyja, hogy szálljon ki és hűség

esen ha

jtsa végre a feladatot – a megyében körbejárva megtudja, hogy mennyi, mekkora és milyen vámot, kiknek a vámját szedik, és azokat hogyan hajtják be. A vizsgálat elvégzése után pedig azokat főpapokat, bárókat, nemeseket, egyháziakat és bármilyen rendű és rangú embert, akik a megyében vámot szednek, megidézi a király jelenléte elé febr. 9-re (ad oct. fe. Purif. B. virg.), hogy halogatás nélkül mutassák be okleveleiket, melyek alapján a vámot szedik, majd minderről a káptalan tegyen jelentést. D. Bude, 4. die Strennarum, a. d. 1355. Á.: Az 52. számú oklevélben. K.: Draskóczy I.: Sáros megye vámhelyei 57–61. (az átíró oklevélben). R.: Péchy 12. (46. szám). 7. 1355. jan. 6. Péter prépost és a Lelez-i Szt. Keresztegyház konventje tudatja, hogy Warda-i János fiai: Miklós és Domonkos előttük tiltakozva elmondták: úgy hallották, hogy Magar