B. Halász Éva: Anjou–kori Oklevéltár. XXXIX. 1355. (Budapest–Szeged, 2023.)
DOCUMENTA - Regeszták
176 256. 1355. máj. 3. A váradi káptalan tudatja, hogy László csázmai prépost és [I.] Lajos király (H) titkos kancellárja egyezséglevele értelmében, mely egyrészről Nogmihal-i Nogh fia Péter fiai: ka nonoktársuk, László mester Kalata-i főesperes és Jakab, másrészről Salamon fia János, Mihály és Ivanka ~ Iwanca Kurthueles-i nemesek között a Nogmihal-hoz tartozó Deda föld és Kurthueles közötti határ felállítása ügyében kelt, a felek megegyeztek Pathal-i András (a kápolnaispán oklevelében megnevezett királyi ember), valamint a káptalan tanúságtevői: Pál karbeli sacerdos és a Szt. Demeter-oltár rector-a (László mester főepeseres és Jakab részére), valamint Zennyes-i Simon és László karbeli sacerdos, a Szt. Erzsébet-oltár rectora (János, Mihály és Iwanca részére) előtt máj. 1-jén (in oct. fe. B. Georgii martiris) a következő módon: K felől két földjel, melyek közül az egyik Deda földhöz, a másik Kurtueles-hez tartozik, itt a Deda földhöz tartozó mellett új földjelet emeltek, K felé haladva egy ideiglenes (cursualis) földjel mellett egy másik földjelet emeltek, majd tovább K felé haladva egy másik földjel mellett egy harmadik újat állítottak, ahogyan azt a királyi emberek és a káptalani tanúságtevők a káptalanba visszatérve elmondták. A káptalan jelen oklevél visszavitele esetén privilégium kiállítását ígéri. D. in fe. Inv. S. Crucis, a. d. 1355. E.: Dl. 4514. (MKA. NRA. 944.5.) Hártya, hátlapján későbbi kézzel írott tárgymegjelölés és mandorla alakú, pecsét töredékei. Á.: Váradi káptalan, 1355. máj. 3. Dl. 97 915. (Vay cs. lt.) (Eltérő névalakok: Nogmyhal, Kurthuelus). K.: AO. VI. 310 –311. (196. szám); Doc. Trans. C. X. 309–310. (302. szám) (román nyelvű fordítás is). 257. 1355. máj. 4. A Goron melletti (de iuxta Goron) Szt. Benedek-monostor konventje tudatja, hogy megjelent előttük személyesen Peely-i János fia István és bemutatta János mester [Bars megyei] alispán és a szolgabírák itt átírt, 1355. ápr. 23-i oklevelét, melyet a közte és Peely-i Deseu fia Miklós között zajló perben adtak ki (l. 214. szám), és ennek megfelelően Lőrinc fia Mykou szolgabíróval kiküldték tanúságtevőül János fr. sacerdost a birtok harmadrészének János fia István részére történő iktatásához, akik a konventbe visszatérve egybehangzóan elmondták, hogy máj. 1-jén (f. VI. videlicet in fe. BB. Phylippi et Jacobi ap.) kiszálltak Deseu fiai: János és Miklós birtokára, mely egykor Farkas fia Györgyé volt, és annak harmadrészét Deseu fiainak egyetértésével és akaratával Peely-i János fia Istvánnak iktatták örökre minden tartozékával és haszonvételével, azzal a joggal, amivel Desev fiai korábban bírták. D. f. II. p. fe. BB. ap. supradictum, a. d. prenotato [1355.]. E.: Dl. 77 131. (Zichy cs. zsélyi lt. 211.B.392.) Papír, hátlapon kerek pecsét töredékei. K.: Z. II. 611 –613. (459. szám); Keglevich K., Garamszentbenedek 96–97. (103. szám). R.: Keglevich K., Fons 2008. 288. (83. szám).
