B. Halász Éva: Anjou–kori Oklevéltár. XXXIX. 1355. (Budapest–Szeged, 2023.)
DOCUMENTA - Regeszták
126 fiait: Laczk-ot, Mihályt és Bahach-ot az őt illető birtokrész hasznainak és haszonvételeinek – szántóföldek és szántásra alkalmatlan (inarabilis) földek, vizek, erdők, rétek (pragiis[!]) és egyebek – hatalmaskodva való élvezetétől, kivéve azt a részt, amit Imre atyja a mondott nem eseknek [IV.] László király (H) privilégiumában foglaltak szerint adott. D. f. V. an. domin. [áthúzva: Invoca] Iudica, a. d. supradicto [1355.] E.: Dl. 63 068. (Justh cs. lt. 12.) Papír. Hátlapon külzet ( Pro Emerico filio Johannis de Netzpal contra Johannem filium Dywla ac alios intrascriptos prohibitoria.), 3 rányomott pecsét töredéke és két további majdnem ép kerek pecsét. K.: AO. 276 –277. (179. szám). R.: Justh 18. (24. szám). Megj.: IV. László hivatkozott oklevele (valószínűleg): Reg. Arp. 3466. szám. 166. 1355. márc. 20. Buda [I.] Lajos király (H) az esztergomi káptalannak. Elmondták neki az óbudai (Vetus Buda) Boldogságos Szűz-kolostor klarissza apácák nevében, hogy Kandey és Ewryn nevű, Pilis megyei birtokaik, melyeket Erzsébet királyné (H), a király anyja, és a Boldogságos Szűz-kolostor alapítója adományozott a kolostornak és következésképpen nekik és melyek most a kezükön vannak, határaik bejárására és más birtokoktól való elválasztásra szorulnak rá. Ezért a király felkéri a káptalant, hogy küldjék ki tanúságtevőjüket, akinek a jelenlétében Rohman-i György mester (Cykow tárnokmester vicegerense), a királyi curia-ból kiküldött különleges királyi ember, vagy távollétében Vaguch (dict.) István királyi ember a szomszédok és határosok összehívása után kiszáll a két birtokra, azokat igaz és régi határaik mentén bejárja a szükséges helyeken a régiek mellett új határjeleket emelve, majd a bejárt és mások birtokjogaitól elválasztott birtokokat az óbudai Boldogságos Szűz-kolostornak és az ott élő apácáknak hagy ja azzal a joggal, amivel hozzájuk tartozik örökre, ha nem lesz ellentmondás, az esetleges ellentmondókat pedig okleveleikkel együtt megidézi a király jelenléte elé, hogy ellentmondásuk okát megadják, majd minderről a káptalan tegyen jelentést. D. Bude, f. VI. an. domin. Iudica, a. d. 1355. Á.: A 180. és a 181. számú oklevelekben. (1355. márc. 29. Dl. 4504. (MKA. Acta ecclesiatica ordinum et monialium VBUDA 24.8. és Dl. 4503.) K.: AO. VI. 279 –281. (181. szám) (Dl. 4504. alapján) és 281–284. (182. szám) (Dl. 4503. alapján). R.: Bakács, Pest megye 203. (700. szám). Megj.: Á. szerint a király gyűrűspecsétjével erősítették meg. 167. 1355. márc. 20. [I.] Lajos király 1355. márc. 20-án (in a. d. 1355., 13. Kal. Apr.) uralkodásának 14. évében kelt, két autentikus pecsétjével megerősített privilégiumával (melynek alsó szélén 1364. nov. 25-i, a király uralkodásának 23. évében kelt megerősítő záradék olvasható) megerősíti atyja, [I.] Károly király 1323. okt. 8-i, uralkodása 23. évében kelt oklevelét (l. Anjou-oklt. VII. 497. szám).
