Anjou-kori Oklevéltár. XXXVIII. 1354. (Budapest-Szeged, 2013)
Documenta
52. 1354. jan. 28. Buda Tamás c., [I.] Lajos király (H) országbírája és Turuch m. honorbirtokosa e. megjelent Sándor fia János mr., csongrádi c. felesége és fr.-eit, az elhunyt Thelyesprun-i Otho c. fiait: Wel-t és Jenslinus-t [1353.] dec. 16-ára (ad quind. f. II. prox. p. fe. B. Andree ap. in a. prox, elapso) az országbíró jelenléte elé törvényesen perbe hívta és a pert országbírói oklevél kiadása nélkül [1354.] jan. 13-ra (oct. fe. Epiph. d.) halasztották el. Ekkor megjelent e. egyik részről Sándor fia János mr. (az országbíró megbízólevelével képviselve feleségét), másik részről Wel és Jenslinus és bemutattak 2 oklevelet: [I.] Lajos király (H, Da, C, Ra, Se, G, L, Cu, Bu, princ. Sál., mont. S. Angeli d.) 1352. ápr. 28-i (a. d. 1352., IV. Kai. Maii, regni a. 11.) privilégiumát (melyben átírta a saját, 1351. jún. 27-i (in fe. S. Ladislai regis, a. d. 1351.) nyílt oklevelét, amelyben átírta az egri egyház kápt.-jának 1349. jún. 2-i (f. III. prox. p. fe. Penth., a. d. prenotato) oklevelét, melyben átírták az uralkodó 1349. máj. 17-i (in domin. Rogationum, a. d. 1349.) mandátumát, valamint a saját, 1351. jún. 27-i (in fe. B. regis Ladislai, a. d. 1351.), szintén nyílt oklevelét) és az esztergomi kápt. 1339. máj. 1-jei (1. Anjou-oklt. XXIII. 231. szám.) nyílt oklevelét, melyeket az országbíró jelen oklevelében átírt. Az oklevelek bemutatása után az országbíró megkérdezte Sándor fia János mr.-t, valamint Wel-t és Jenslinus-t, hogy az oklevelekkel egyet- értenek-e és az azokban foglaltakat meg akarják-e tartani. A kérdésre János mr. (feleségének a nevében procurator-i auctoritas-sal), valamint Wel és Jenslinus személyesen megerősítették, hogy azoknak a tartalmával egyetértenek és az azokban foglaltakat meg akarják tartani. Erről az országbíró a felek kérésére függőpecsétjével ellátott oklevelet ad ki. D. Bude, 16. die oct. fe. Epiph. d. predictarum, a. d. 1354. E.: Dl. 3227. (Acta Jesuitica, Scepus 4. 49.) Hártya, iniciáléja (N) belül indákkal díszített. Hátlapján egykorú tárgymegjelölés (super facto Sotnugy). Függőpecsétre utaló bevágások. Á.: I. Lajos király, 1354. febr. 22. Dl. 3226. (Acta Jesuitica, Scepus 4. 49.) Má.: E. jelzete alatt (18. sz.). K.: 53. 1354.jan. 28. Tamás c., országbíró 1354. jan. 28-án (16 die oct. fe. Epiph. d., a. eiusdem 1354.) kiadott privilégiuma szerint: a győri kápt. és a győri (de Jaurino) polgárok (cives regales) Vilmos [pannonhalmi] apátot a király jelenléte e. törvényesen perbe hívták, majd [1353.] nov. 18-án (in oct. fe. B. Martini conf.) Tamás országbíró bíró színe 90
