Anjou-kori Oklevéltár. XXXVIII. 1354. (Budapest-Szeged, 2013)
Documenta
337. 1354. jún. 26. Zágráb Miklós, egész Sclauonia és Ho. bánja a zágrábi polgárokat (cives et hospites Gre- chensis de Zágrábié) képviselő Péter, zágrábi bíró kérésére függőpecsétjével ellátott oklevelében átírja és megerősíti Lőrinc királynéi tárnokmr. 1346. márc. 22-i (a. d. 1346., in die medii Quadr.) oklevelét. D. Zágrábié, f. V. prox. p. fe. B. Johannis Bapt., a. d. 1354. E.: A.HAZU D-IV/35 (Df. 230 406.) Hártya, néhány helyen szakadt, foltos. Függőpecsétre utaló sodrat látszik. Emi.: Miklós nádor fia János tárnokmr., 1361. márc. 8. (Smic. XIII. 113-122., 79. szám.) K.: Tkalcié, Mon. civ. Zagr. I. 183. szám. R.: Tkalcié, Mon. civ. Zagr. I. 207. (229. szám); Stipisic, 308. (622. szám), Halász É., Szlavón 133. (212. szám). Megj.: az említő oklevél a MÓL. gyűjteményében nem lelhető fel. 338. 1354. jún. 26. Turuch m. alispánja és szb.-i jelentik Miklós c.-nek, [I. Lajos] király országbírójának, Turuch m. honorbirtokosának, hogy itt átírt, 1354. máj. 28-i (f. IV. prox. an. oct. Asc. d., a. eiusdem 1354.) oklevelének (1. 301. szám) megfelelően [1354.] jún. 5-én (f. V. prox. p. fe. Penth.) az abban megnevezett földre kiszálltak, a szomszédok és határosok, valamint más fogott bírák összehívása után azt a [IV] Béla király oklevelében (melyet Miklós és Myke eredetiben mutattak be) (1. Reg. Arp. 784. szám) foglalt igazi és biztos (certa) határai mellett bejárták. Hj.: a Rachowch föld felé (inter terram) folyó folyó (rivulus), mocsár, Celnekew jobbágyokkal közös határ (cum villanis Cel- nekew) földjelekkel, cserjés (frutecta), Kechlon földje (usque terram Kechlonis?), út, kaszáló, Turuch (?) folyó, fűzfa, amit a határjárók nem találtak meg, de találtak egy fatörzset (stipes). Balázs fia Miklós [II.?] András király (H) privilégiumát mutatta be, melyben a határok voltak rögzítve. Miklós és Myke elmondták, hogy a vitatott föld Miklós kezénél van és a határként szolgáló fűzfát elpusztította. A m. hatósága a panaszok mellett az országbíró embereivel, a szomszédokkal és más nemes fogott bírákkal kiszállva a vitatott földre, úgy találták, hogy a vitatott rész egy királyi ekealj harmadrésze (tertiam partem unius regalis aratri). Ezért [ .....] A m. hatósága a feleket a z országbíró elé idézte [,...]-ra. D. f. V. prox. p. fe. B. Johannis Bapt. [1354.] E.: Dl. 98 280. (Tabula provincialis, acta post adv. 19. 32. 6.) Papír, vízfoltos, szakadozott. Hátlapján külzet (comiti Nicolao iudici curie domini regis pro Nicolao 267
